Az első, és talán az itt élő külföldiek között a legelterjettebb tévhit, az anyagiasság. Igen, nincs borravaló, és mindig mindent fillérre visszaadnak, és ezt viszont is elvárják. Ez tény. Viszont az is tény, hogy két kézzel szórják a pénzt, amikor divatról vagy egyszerűen vásárlásról van szó. Ez még talán össze is egyeztethető, sőt, kifejezetten butának és önzőnek lehetne mondani. (mint ahogy azt az állítólagos esküvői szokást is, hogy az ifjú házasok adnak pénzt barátaiknak és családjuknak, hogy abból vegyenek nászajándékot)
No, miért is nevezem „tévhitnek” a japánok anyagiasságát? Amióta itt vagyok, számtalan példát láttam, hallottam az ellenkezőjéről. Egy friss példával szeretném alátámasztani a japánok önzetlenségét és kedvességét: Kollegáim, tudván, hogy hamarosan házasodom, illetve hogy anyagi nehézségekből kecmergünk éppen ki, mire ismét egy tonna kiadás zúdul a nyakunkba (és nem, ez nem lesz mindig így, nem szándékozunk évente költözni, illetve új baba programot indítani), kitalálták, hogy megörvendeztetnek minket valami aprósággal, végül egy mikróhullámú sütő mellett döntöttek. Kértek, döntsük el milyet szeretnénk, és akkor kapjuk is. Hmm… még alig ismerjük egymást, hihetetlen türelmesek velem amúgy is, hiszen nem mindent értek ám meg japánul, és még sorolhatnám. Mégis, összedobják a pénzt, kb. hatan, tehát nem két-háromszáz yent adnak bele.
A másik tévhit, a szabályok betartása. Igen, ez pont egy negatív ellenpélda lesz, de sebaj, ilyen is kell.
Itt Japánban, úgy száguldoznak egyesek (nem, nem csak a taxisok) és olyan szinten tolakodnak, furakodnak a metrónál sokszor, hogy ökölbe szorul a kezem. A metrón nekem aztán nyomulhatnak, sokra nem mennek vele, de amikor egyszerre egy tucat ember még úgy dönt, hogy felszáll, amikor már én is az ajtóban állok, (és sikerül is nekik végül!) akkor még én is csődöt mondok, és préselődöm mint hal a konzervdobozban.

Próbálok még ilyen hiedelmeket keresni, és utánajárni, mennyire igazak, vagy hamisak. Kérdezni is bátran lehet, erre van a komment lehetőség, az utsó két három bejegyzés hozzászólásait szoktam nézni mindig.

Először jöjjenek a hírek, rólam, hiszen elsősorban ezért van ez a blog, aztán szépen lassan elő-elő bukkan majd egy-két Japánra jellemző dolog. Vagy inkább, amit megfigyeltem az utóbbi időben.

Július 13-án hagyom el ezt a csöpörödött lyukat. Már alig várom. Három hét még, onnantól kezdve párommal fogok lakni.

A munkahelyem a szokásos, mint mindig (az elmúlt három héten:P). Szombaton este voltunk iszogatni meg falatozni a munkatársakkal, ez amolyan, illik elmenni dolog. Sikerült az idősebbekkel egy asztalhoz kerülnöm, aminek féktelen ital-rendelés lett az eredménye, amit aztán egy gyötrő másnaposság követett, de sikerült lépést tartanom. Bár súroltam a határt. Egyik munkatársamnál aludtam, mivel haza már nem jutottam volna. Nem, nem az állapotom miatt, egyszerűen nem járt már vonat. Nagyon jól éreztem magam viszont! Előtte Rie bejött a munkahelyemre, az egyik felettesemmel beszélni, a tb támogatással kapcsolatban. Amikor Rie felmond a jelenlegi munkahelyén, akkor az én biztosításom ki fog rá is terjedni.

A költözés nehéz lesz, kocsi nincs, úgyhogy cipekedhetek, lesz vagy tíz forduló. Sebaj, mire van a szabadnap^^. Új berendezéseket is kell vásárolni, mint például hűtőt, mikróhullámú sütőt, mosógépet, stb. Vannak itt használt kereskedések, ahol nagyon jó dolgokat lehet fillérekért kapni. Például egy hűtő (egy nagy), kijön 20-30e yenből. Újonnan ez százezernél kezdődne.

Ma kezdek selejtezni, meg pakolni, hiszen az elkövetkező három héten nem lesz rá valami sok időm. Vasárnap pedig már kinyalva át kell adnom a lakást. Délután fél hatkor.

A képeken miket látni? Tudom, mind érdektelennek tűnik, pedig van ám mögöttük jelentés^^

1: Toei Oedo szerelvény, reggel. Már nem ezt használom, hanem a Tozai vonalat… na az még rosszabb. Tényleg vannak tuszkoló-emberek. Néha olyan nyomás van a vonatban, el kell engednem a kapaszkodót (amúgy is minek olyankor…) mert különben kitörik a karom, és még sorolhatnám.

2: Útban a munkahelyemre, csendes kis utcácska. A kép azért dőlt, mert menet közben fényképeztem.

3: A fiúk értik. Megéri itt mekibe menni^^ Élesebb kép nincsen, érjétek be ennyivel.

4: Eddigi „állomásom” előtt a tilosban hagyott kerékpárok hada. Ez pedig még semmi, mellette ott a fizetős parkoló, ami két emeletes, és tömve van bringákkal. Van két kisutca is még a közelben, az is általában teli van. Az állomás mellett van egy bevásárlóközpont is, inkább olyan Flórián-szerű, nem az a plázás őrület.

Most lépek pakolni^^

Dátum még nincs, helyszín már elvileg igen. Ezt párom intézi, rám más feladatok várnak.

Jártunk a nagykövetségen. Érdekes volt. Először is bemegyek a követség recepciójára. Erre mondják, menjek át a konzulátusra, mondom oké, csak engem ide küldtek, azért merészkedtem ott jelentkezni. Hát persze, mert itt minden a nagykövetség amúgy. Akkor miért is menjünk át a konzulátusra? Amúgy meg tudom, hogy shengeni szabályozás vagy mi, de nekünk az esőben kell vaskapun átvergődni, amikor van belső folyosó is. Tudom. Titok, hogy honnan.

No mindegy. Lakcím megszűntetése és a házasságkötéshez szükséges papírok kiállítása illetve japán nyelvre történő fordítása: 25e yen. (kerekítve). Én azt hittem becsinálok, és a párom is nem mellékesen. Most az ügyintézésre nem panaszkodom, mert gyors volt, gördülékeny és segítőkész, a konzul úr nagyon rendesen csinált mindent, le a kalappal. Arról meg nem tehet, hogy egy hitelesítés, meg két aláírás ennyibe kerül. (a nyugtáról idézhetem a tételeket részletesen, ha valakit érdekel, tényleg ezekért kellett ennyit fizetnem)

Megy a meló ezerrel, holnap is megyek megint, ma ugye szabadnapos voltam ,de tartottam bébiórát. Itt is esik ezerrel, de itt ez megszokott, Június az esős évszak. Bogárka-csípéseim mostanság nem nagyon vannak, bár viszketek ezerrel, valószínűleg azért, mert kiszáradt már a bőröm, itt-ott néha szinte cserepesre, mert többet ázom a medencében mint egy viziló a Nílusban…

A végére pedig egy pár hete készült (most jutott el a gépemre végre, újabb meg úgy sincsen még) képecske a piciről. Kis hallgatózós, ugye?:D

Nem nagyon jelentkeztem, holott azért történnek ám a dolgok. Holnaptól teljes időben ténykedem munkahelyemen, ahol még mindig jelentős japán-lemaradást kell felhozzak.

A szorgos tanulás az egyik ok, ami miatt nem nagyon írogatok most, a másik az az, hogy még mindig a rohadt poloskákkal harcolok. Viszont legalább már tudom, honnan jöttek. A drága főbérlő cég ajándékozott nekem egy legyezőt, aminek a papírtokjában találtam meg az első betolakodó levedlett bőrét…

De örülök neki!

Azóta füstöltem (direkt az erre a célra kitalált méreganyaggal), permeteztem, mostam, takarítottam (ez utóbbi ugyan minden héten megtörténik, de hátha megduplázva hatásosabb…), és lám, már nincsenek akkora randa kelések a karomon. De még mindig vannak:P Most már apróbbak, gondolom a tojásokat nem sikerült teljesen likvidálni…

A harc megy tovább, egyre szorulnak vissza, a héten megint füstölök, és elküldöm a főbérlő céget a jó édes felmenőjébe, mert már iszonyat pénzt ölök mindenféle szerekbe. Muszáj, mert nem lehetek tiszta seb a medencében, továbbá nem szeretném az új lakásba magammal hurcolni… úgyhogy… éljenek a poloskák.

Eddig 1-1. Nagyrészt kiirtottam őket, viszont néhányan túlélték… pech.

Úgy fest megvan a lakás ahova költözni fogunk, párom édesapjának hála. 63,5 négyzetméter. Elég borsos árat kell érte havonta letegyünk majd neki, de legalább jópár évig nem lesz gondunk helyre. A környék is jó, szinte a szomszédban van.

A karom változó, most épp javulni látszik, miután pár napja iszonyatosan gázul festett már.

A szerződést még várom, remélem kedden megkapom, mert akkor elsejétől lép életbe, azaz onnantól kapom a teljes fizut. Nem szeretnék már többet várni vele. Így is közel két hónapot vártam rá.

No jöjjön pár képecske!

Találtam itt a környéken egy épületet, aminek a tetején egy Rubik-kocka díszeleg. Tessék megcsodálni. Azért készült két kép is, mert nem tudtam, hogyan lehet jobban látni. Színe nincs, úgyhogy igazából csak 3×3-as kockát látni.

A másik két kép pedig párom, amint épp a konyhájukban főz ráment. Anyuja szólt rá (összefutottunk az ajtóban), hogy ne menjünk már el kajálni, hanem főzzön nekem. Húzta a száját, de legalább rendet tanul^^ Na jó, nem gonoszkodom, de utóbbi időben úgy sem sűrűn főzött rám, én viszont annál többet rá:P Ideje volt már neki is picit finomkodnia. Hozzáteszem, később vacsorát is ő főzött, teljesen magától, és nagyon finom volt!

Időközben eszembe jutott még valami fontos dolog, legalábbis nekem az^^
Kollegám nővérééknek már nem volt szükségük a baba-ágyra, úgyhogy odaadták nekem^^Idehozták kocsival. Szép fa ágy, ágyneművel meg minden. Nagyon jó állapotban, és jó nagy is^^ Persze most már végképp semmi hely a lakásomban/szobámban, de nem lehetett kihagyni, ingyen ágy, égi ajándék!

Amúgy három hét múlva nagy nap! Születésnapom lesz^^

Kaptam végleges választ végre a munkahelyemen. Jövőhéten szerződöm (hat hónapra, hat havonta újul a szerződés), heti negyven órára, Június elsejei kezdéssel.

Emellett hír-értékű talán még az, hogy valami betámadta a kezemet, és nem is szúnyogcsípést vakartam el a minap (kb egy hete).

Akit érdekel tudok róla képet csinálni és elküldeni. Jelenleg öt kissebb-nagyobb valami van a bal alkaromon, és csak azon sehol máshol.

Úgy kezdődik mint egy picike szúnyogcsípés, irtózatosan viszket néha, aztán ha vakarom, ha nem, elvékonyodik rajta a bőr, és végül lejön. Utána van egy seb a helyén, ami bő hétig megmarad. Mivel heti háromszor töltök órákat a vízben, és ez hamarosan megugrik heti öt alkalomra, elég nehéz lesz gyógyulgatnia ezeknek a sebeknek.

A legnagyobb akkora mint a kisujjam hosszában, de ezt történetesen elvakartam, ráadásul pont ott van, ahol a kölkök a vízben belémkapaszkodnak, úgyhogy amikor jól felázik, ők megnyúzzák. Persze most már szorgalmasan hordok ragtapaszt:P

Fogalmam sincs mi lehet, de van aki azt mondta hogy a hőség ami jön, van aki azt mondja a klóros víztől (a bőröm tényleg kiszáradt már tőle), de akár idegesség is lehet (ugye a sok papíros rohangálás minden miatt, akkor a több, mint egy hónapnyi várakozás egy végleges válaszra a munkahelyemen, stb). Eldől, egyenlőre várok vele mi lesz, majd szerzek valami krémet a száraz bőrre, aztán eldől.

Igen fürdöm rendszeresen, végigmentem minden ilyen dolgon. Ezen a héten kétszer csaptam nagytakarítást, eszem gyümölcsöt, zöldséget, ágyneműmet is hetente mosom…

amúgy nekem alapból olyan a bőröm, hogy a legkissebb dörzsöléstől is kipirul, meg megduzzad, úgyhogy szerintem simán a klór és a víz miatti szárazság, meg az imént említett érzékeny:D:D:D bőr abszolút együttese alkotta a bal karom ilyetén külalak-váltását.

Most örülök, hogy megkaptam a teljes időre vonatkozo igent, gyűröm tovább a japánt, mert erre külön felhívták a figyelmemet, ja és a főnököm (a legmagasabb szintű, aki uralja az uszodát, a konditermet, egy kutya-iskolát és egy pacsinkó termet) személyesen kért elnézést, hogy megvárattak, és amikor erre mondtam, hogy jajj ugyan már, én kérek elnézést, hogy hetente rákérdeztem mi van már, mondta, hogy megérti, és nincs miért elnézést kérjek.
A lehetőség adva van, nagyon rendesen állnak hozzám, most rajtam múlik már csak, hogy megfelelek-e az elvárásoknak. Szombaton beugrottam egy csoporthoz, amelyikhez elvileg közöm sincsen, csak a másik „gaijin” tanár beteget jelentett, én meg hibátlanul levezényeltem az órát. Pedig hihetetlen sok gyerek volt:P

Ma pihenek, és lógatom a lábamat, illetve felavatom a mikróhullámú sütőmet. Igen, végre, jó 9 hónap után, kellő bizonyítékokkal a kezemben (azonos épület, azonos árfekvésű lakásainak a felszereltsége, szombaszámokkal), jeleztem a Sakura House központban, amikor befizettem ismét a csillagászati lakbért, jeleztem, hogy tudtommal csak nálam nincsen mikró meg TV. Ugyan a TV-re teszek éppen magasról, mert amikor van időm kikapcsolódni, akkor éppen blogolok, neten nézek rajzfilmet japánul, esetleg sorozatot, esetleg játszom egy picit. Máskülönben dolgozom, tanulok, papírokat intézek, stb. Tegnap este már az ajtóm előtt volt egy mikróhullámú sütő. (10 lakás van a szintemen, mind külföldiek lakta, de még ők sem nyúlták le, pedig teljesen új, zárt dobozban, érintetlen, cimkézetlen sütő, az ajtóm előtt a gangon).
A sütőért fizetnem nem kell, kiderült, hogy ez egy hiányosság, amit pótolniuk kell. Most örülök nagyon, mert a napi kétszeri főzés, néha háromszori (ugye ételt újra-melegíteni nem nagyon tudok, ráadásul két-tárcsás a tűzhelyen, vagyis kétlángos, vagy mi, úgyhogy két fazékon kívül többet nem tudok egyszerre használni) főzés végre kilőve, mert néha csak bevághatom a félkész kaját a mikróba, a tegnapi maradékot fel tudom melegíteni, stb. Aki dolgozik az megérti:D:D Itt a félkész kaják olyan olcsók, hogy néha jobban megéri mint főzni. Persze Peti okos, és nagyon rafináltan tud ám főzni, úgy hogy az olcsó maradjon^^ Nem kell mindent a szakácskönyv szerint:D

Hol is kezdjem? Megint nem írtam jó egy hétig, sőt akkor is csak az adóbevallásról, de lám kérésem nyitott fülekre? talált. Holnap még ezt-azt átfutok rajta, aztán jöhet a mehet^^

Mi történt az elmúlt két hétben? Sok-sok minden.

Munkahelyemen ugye kértem, hogy alkalmazzanak teljes időben. Az az heti 40 órában. Most ott tartunk, hogy az új beosztásomat hozzák éppen össze, és ugyan konkrét igent még nem kaptam, úgy gondolom, ez egy igen jó jel. Főleg mivel múlt pénteken a legnagyobb főnök személyesen beszélt velem pár részletről. Mivel ki kell egyensúlyozzák a beosztásomat, hiszen hét-nyolc órát nem ildomos a vízben tölteni, ezért kell majd szórólapozzak, takarítsak, ilyesmi. Ezt természetesen a többi tanár is csinálja, végzi, mondtam is, hogy dehogy baj, sőt, már csináltam is mindezt, úgyhogy aggodalomra semmi ok. Természetesen a japán nyelvismereteimet is bővíteni kell, ez folyamatban is van. japanpelcek.freeblog.hu segítségével többek között, nagyon hasznos kis oldalacska, bár szerintem akiket érdekel a japán nyelv, már úgyis ráakadtak.

Hétfőn párom szüleivel és a kutyákkal voltunk sétálni (múlt héten), hiszen itt Arany Hét volt, sok ünnep együtt, nagy esemény.

Készítettem is pár képet. Természetesen használtam megint a mindenféle hatásokkal játszadozva, mert nekem tetszik, és kész^^

Az első kép lényege a mászóka. Na ugye, hogy nem csak cicát meg zsiráfot lehet összehozni vascsövekből? És kellő karbantartás mellett (no meg a kellő alapanyagokból), az ilyen cső-mászókák igen is nagyon jók lehetnek. Persze ha nem csupa rozsda…

Aztán következik sok szép virág, ők csak úgy vannak. Szorosan kapcsolódnak a következő képhez, melyen hatalmas zsilipkapuk láthatóak. Pontosabban nem zsilip, talán inkább gát… mivel zsilip sehol nem volt. De hatalmasak. Amúgy nagyon ronda volt, azért is inkább ezt a változatot rakom be. Na vele szemben voltak a virágok, egy ipartelep tövében.

A következő, két toronyházat mutató kép pedig egy mesterséges szigetet mutat, a rajta álló Párizs-épületekkel. Ne kérdezzétek miért Párizs, az és kész. Biztos mert jajj, francia az olyan jól hangzik, meg hű, meg fú. Amúgy hatalmasak, később elhaladtunk mellettük is, jön is a kép róla^^

A kis sétány a pázsittal, bokrokkal, a felhőkarcolók tövében, a folyóparton volt, nagyon hangulatos, kellemes volt ott sétálni.

A következő képen a túlpart látható, ahonnan a távoli képek a toronyházakról mindig készülnek. Utána pedig egy kép a folyóról, pár épületről, elég tágas a város ezen része. Persze csak a partról, hiszen a folyóra eddig még nem építkeztek (kivéve pár mesterséges szigetet a torkolatánál).

Az utolsó kirándulós kép egy feszített-kábelű függőhidat ábrázol. (nem tudom, ez-e a helyes megnevezés, de nem is vagyok túl jártas ebben a témában) Én a kábelek rögzítését találtam érdekesnek, bár lehet csak kevés hidat láttam még eddig.

Most pedig pár kép a hétköznapokból: A vonat a Keihin Touhoku Sen (azaz Kéhin Tóhoku Szen, sen = járat). Vele a Hamamatsuchou-Kamata szakaszon utazom. Munkába menet és hazafele jövet. (jövet menet, takarék keihin touhoku, haha)

A két kis kölök éppen az uszoda bejáratánál pókembereskedik meg grimaszol. A bal oldali kissrác, itt ugyan elég fura fejet vág, szerintem rá sem ismerne magára, nagyon jópofa, és vagány egy kölök. Remélem majd tudok még képekkel szolgálni a gyerekekről, meg a kollegákról is talán, mert hihetetlen drága gyerekekkel van szerencsém találkozni (remélhetőleg hamarosan nap mint nap), a kollegák pedig, hát, hogy lássátok kikkel dolgozom együtt.

Az elmosódott éjszakai kép (ugye éjszakai, de most legalább nem én lőttem^^) azokkal a komákkal készült, akik jó másfél héten át, mindennap elraboltak vacsorázni, és olyan lakomákra invitáltak, hogy fel is szedtem azon nyomban pár kilót, ami ugye rám is fért. Jobbról kezdem: Tunn, ő egy luxemburgi vámtiszt, na ő vitte a pálmát. Nagyon jófej, és hihetetlen rendes volt. Utána Jesse és Brian, két dán srác, szintén nagyon jófejek, és végül én, szintén nagyon jófej, és nélkülem a kép nem lenne kép. Bátran kijelenthetem, hogy még Luxemburgban sem szeretik az Európai Uniót. Dániában sem, és azt is megtudhattam, hogy bár a közvélemény-kutatások mást mutatnak, mégsem találni a két ország közül egyikben sem olyan embert, aki örülne az uniónak, vagy jónak gondolná azt. Érdekes dolgok vannak. Ez persze Dánia és Luxemburg, nekünk biztos nagyon jó, és ők hülyék^^

Végezetül pedig következzék a címben is szereplő japán csoda!!! a Kotatsu! Azaza a fűtött asztal!

Mekkora baromság!! Minek az! Ugye ugye? Pedig hihetetlen jó dolog. Pont az ember lábát fűti. Első kép még pokróc nélkül ábrázolja, a második már pokróccal. Még jó hogy járt a lakáshoz egy pokróc:D

Hogyan jutottam hozzá? Ma jöttünk fel hozzám párommal, mielőtt ment melóba, hogy ejtőzünk egyet, mikor is megállt a postaládáknál, és elkezdett olvasni egy mezei A4-es lapot. Hogy-hogy nem, az állt rajta, hogy a második szinten (2F = első emelet… éljen, idő volt megszokni, hogy itt a földszint az első emelet, bár végülis floor, ami meg nem emelet… na mindegy…)van egy kotatsu, please feel free to take it! No, hát én free feel-re kapcsoltam, felrobogtam gyorsan, és lám, egy szinte zsír-új kotatsuval gyarapodott a háztartásom. Ugyan nyáron sok értelme nincsen, de nem az idei volt az utolsó tél. Most is a kotatsu alatt-előtt ülök, hiszen nincs valami meleg, és tök jó érzés. Amúgy az asztal aljának a közepén van két fűtőszál, vagy micsoda, természetesen burkolva, és nem izzik ezerrel, csak finoman. A pokróc pedig mondanom sem kell mire jó. Amúgy sima vezetékes árammal működik. Jól látjátok, nem egy magas dolog, én alig férek be alá, de akor is élvezem.

Mára talán ennyi elég is, hiszen jó sokat írtam, képeket is pótoltam szép-szerivel, majd jelentkezem hamarosan megint^^

Adóbevallás tralalala, igen kicsit az utolsó pillanatra hagyva…
No de, tölteném ki az ABEV csodálatra méltó programocskájának a nyomtatványát, azonban halvány lila gőzöm sincs, mit hogyan merre.
Ha valakinek van némi ötlete, jártassága, esetleg apehes ismerőse, kérem jelezze, örök hálám.
spotee@gmail.com

Elvileg mindenem tök tiszta meg minden, de írtam apehnek, hogy hol vagyok, stb, de ugye nem nagyon válaszolnak… ügyfélSZOLGÁLat ugye…

FRISS

ABEV – 0753-as adatlap.
No, kaptam én a munkáltatomtól anno, amikor kiléptem, nyomtatványokat. Sajnos teljesen más rendszerben, mint amilyen az apeh nyomtatványa, legalábbis az, amit a honlap szerint nekem ki kell töltenem. Tíz!!!!! oldalas, iszonyatosan elvetemült kérdésekkel, értelmezni képtelenség… ügyfélszolgálatnak ment a második, udvarias, kedves, részletes levél, példát is mellékeltem, hogy mi a problémám. Nem vagyok hülye se lusta, utánajárok amennyire tudok, de ez KÉPTELENSÉG!!!
Pl. sehol sem tudom feltűntetni a már befizetett adóelőlegemet, ami jóval több, mint amennyire kötelezve vagyok.
Továbbá, … halvány lila gőzöm sincs az egészről. Úgyis többet fizettem be, mint amennyit kell, akkor most miért kell még ezzel szívnom is? (:_;)
Úgyhogy ha valaki tudja, hogy ezt hogyan, s miképpen kell, esetleg van valami egyszerűsített, ámde hivatalosan elfogadott nyomtatványa, kérem valahogy jelezze…

Nekem eldurran az agyam, már csak ha meglátom az abev ikonját is…

Pár kép a babáról. Az álló-képet azt hiszem nem kell részletezni^^
Az apróbb képecske, inkább a szívritmusát mutatja, bár nekem nem sokat mond, következő alkalommal már mehetek meghallgatni^^
Az utolsó kép pedig, jobb oldalt mutatja a fejecskéjét, balra pedig a feneke virít, égbe emelt lábakkal, mintha pelenkára várna. Egyenlőre még kicsit ahhoz, hogy tudni lehessen fiú-e vagy lány, de azt mondták, hamarosan erre is fény derülhet.
Ha lány lesz, lehetséges névnek felmerült: 英梨花
Szemfüleseknek feltűnhet, hogy az első két kandzsi, ugyanaz, ami párom keresztnevét is alkotja, csak felcserélve, és mögé biggyesztve a vírág jele. Erikának olvasandó, úgyhogy magyarul is simán működik^^
Nekem nincsen hangom, a Gabát pedig a hülye idióta rendszerük miatt kihagyom. (tényleg idióta rendszer, és iszonyat „gáz” szerződést adnak)
Sebaj, már van helyette más, na meg a rendes melóm úgyis az uszoda, elvileg jövőhéten már mondják is, hogy kapom-e a teljes idős szerződést, Remélem, hogy igen^^

Ma voltam tanítani Ikebukuróban. Babákat. Nem is tanítás… énekelgetni kell, játszani, stb. Az anyukák persze odáig voltak, a babák már kevésbé:P
Azt még meg kell szoknom, hogy időnként némelyik anyuka szoptatásba kezd, úgy spontán, ma történetesen pont mellettem.
Ikebukuro egyik legmagasabb épületében jártam (talán a legmagasabban). Legalább harminc emeletes, de jövőhéten megnézem a gombokat a liftben. Én a 16. emeleten voltam.
Milyen is a kilátás? Ilyen:

Van még két képem, a környékről ahol lakom, érdekességképp, nem nagy szám, kis utcácska, semmi forgalom.

A kép a sok bokorral, az a házam utcája, vagyis a házam mellékutcája ide nyílik.
A második képen pedig egy napközben igencsak forgalmas utca látható, egyenesen az állomásra visz. Jobb oldalt a végén McDonalds van, itt olcsó, főleg mivel mindig osztogatnak kuponokat. Persze nem látogatom valami gyakran.

Holnap megyek uszodába, szombaton, vasárnap és hétfőn pedig gaba tanfolyam. Holnap könnyű lesz eljátszani hogy jajj, lehet szombaton nem jövök melóba, mert rosszul érzem magam, mivel alig van hangom:P Megfázott a torkincám.
Így aztán szombaton mehetek Gabához tanfolyamra, ahol remélem nem kell sokat beszélnem majd, beszéljen a tanár, arra van^^ Én mondhatom, mint kollega:D

Amúgy ez, hogy Gaba – „certified” tanár leszek, és hogy a Kugahara swimming clubban dolgozom… letaglózta a mamákat ma, ott hűű meg húúztak, meg sugoku kakkoi (mondjuk ezt nem a tanításra, hanem a tanárra:D:D). Sőt, két mama állandóan súgdolózott, és nézegettek felém bőszen, nem mondom, nem csúnyák, de ugye én már foglaltka vagyok^^ Azért jólesik tudni, hogy nem kimochi warui a képem:D:D (azaz hányinger:P)