Elfáradtam:P Rohangáltam jobbra-balra, nem csak a munkák és az állás-interjúk miatt (immár két munkahellyel), hanem a házassági papírokat is ugye intézni kell, nem beszélve az orvosról, stb.
De közben azért képek is készülnek, hiszen járom az utcákat, illetve ma, hosszú ideje pár szabad órám volt párommal, úgyhogy sétáltunk egyet a kutyáival^^

Jöjjön pár kép, ahol játszottam az ilyen-olyan különleges hatásokkal (ugye-ugye, ki lehet kerülni a speciális effekteket:P). Adott esetben ez kimerült az egyszínű és a sárgás képekben:P

A nagy „híd” alakú épület egy sajtó-cég épülete. Valamilyen yon-akármi-shinbun van ráírva. (mind a négy kandzsit azért még nem tudom elolvasni:P)
Utána egy fekete-fehér, vagy egyszínű, vagy milyen kép jön. A sok szép híd között, volt egy ilyen is, ami kétszintes, és a másik oldalon legalább 6-felé ágazik. Durva, durva.

Végül pedig, párom és a kutyák. A képeken nem látszik, de ici-picit már nőtt a pocakja^^ Ma voltunk is kismama ruhákat nézni, meg csecsemő-ruházatot^^

Itt szép napsütéses idő van, hurrá! A közel egyhetes esőzés után igencsak jól jött már végre.

Ha már a 101. bejegyzést is jelöltem:P

Ma nem sok dolog történt, „csupán” aláírtam egy szerződést Japán egyik legdrágább és legprofibb angol nyelviskolájával. Természetesen még hátravan egy háromnapos tanfolyás, meg egy röpke vizsga, de ez már a legkevesebb. Ha minden igaz, két hét múlva kedden már kezdhetek náluk is tanítani. Jövőhéten egy másik angol nyelvsulihoz megyek, ahol nagyoon kevés órában kell dolgoznom majd (ami jól is jön, mert kezdenek betelni a napjaim), viszont 2500-3000yent fizet 50percenként, ami azért rohadt jó.
Summa-summarum: Amennyiben minden úgy megy, ahogyan most indul, akkor Júinus végére már egy bruttó több, mint 350-es (yenben) fizetésre számíthatok, amiért persze éjjel-nappal dolgoznom kell, de nem igazán érdekel. Abból a fizetésből pedig mindent egyenesbe tudok már hozni^^
Párom nagyon akart már valami babás dolgot venni, vettünk hát disneys partedlit, sárgát, mert nem tudjuk fiú lesz-e vagy lány a babóca. Erre úgyis mindenképen szükség lesz, nem is drága dolog, és akkor végre vehettünk valami babásat együtt. Ez volt az új munkahely ünneplése^^

Ez a 101. bejegyzésem, juhé.

Rövid lesz: Rie szülei meghívtak vacsorázni, hogy ne legyek annyira egyedül:P
Továbbá, a nagyijával ma voltunk a hivatalban, kikértük a szükséges nyomtatványokat a házassághoz, írtam a konzulátusnak, hogy mikor mehetek a papírokkal, mert onnan is kell ez-az.
Ha minden igaz, lehet hogy még Áprilisban házasodom, persze lagzi nincs, semmi ilyesmi, barátaim, családom sem fog tudni eljönni, hiszen ugye messze is van, drága is, stb. Pénzünk rendes esküvőre nincsen egyenlőre ugye, úgyhogy csak a mezei aláírás lesz, amibe megszakad párom szíve, de ez van… majd egyszer pótoljuk. Ugyan az nem az igazi… de nincs mit tenni^^
Nekem az esküvőtől számítva egy hónapon belül meglesz a „spousal” vízumom, amivel már mindenféle munkát vállalhatok, úgyhogy reggeltől reggelig fogok dolgozni. Ugye az uszoda, akkor a Gaba angol nyelvsuli, továbbá mellékesként építkezések és társaik. (azok még aznap fizetnek sok esetben, és mivel a Gaba első fizuja (mert ilyen hülyén elhúznak mindent… interjú… még egy interjú… két hétre rá szerződés… megint két hétre rá tréning… ráérősek hogy szabják meg) Június végén jön meg, minden ilyesmire szükségem van. Főleg mivel addig is járnom kell melóba valahogyan. Az úszosuli e hó végén fizet, utiköltséget is, úgyhogy a létminimum már megvan^^
Mellette csinálok mást is, csak korlátozva van a mozgásom a közlekedési költségek miatt.

A lényeg hogy házasodom, ugyan nem a megszokott módon, hiszen lehetőség per pill. anyagi okoból kifolyólag nincsen rá, de házasodom^^

Nászajándéknak postai úton lehet küldeni tarhonyát, piros paprika port, rúd kolbászt (csak nem foglalják le), vagy nyertes lottó-szelvényt. Csak vicc, rendes esküvő nélkül azt hiszem ez is elmarad^^

Úgy náz ki megenyhültek párom szülei. Szeretnének együtt vacsorázni velem, és szeretnék ha keményen dolgoznék kis-családomért.
Ehhez talán nem is kell többet hozzáfűznöm. Boldogan teljesítem kérésüket.

Halló-halló!

Az elmúlt napokban annyira agyonpörögtem magam, hogy ma sikeresen átaludtam a déli harangszót (ami itt úgysincs…), ugyan „csak” negyed órával, de át.
Ez az úszóiskolás dolog tök jó, csak nagyon le tudja szívni az embert. Ugye nem könnyű sok kisgyerekre vigyázni, tanítani őket, és mindezt a vízben. Ja és persze japánul.
Páromnak a nagymamája úgy fest, kezd picit átállni, úgymond… Ment párommal vizsgálatra, meg el akar minket vinni a hivatalba, hogy a nemzetközi esküvőről kérdezgessünk, stb. Tegnap is amikor munkából hazakísértem, a kapuban állt a nagyija, hogy hát aggódott és várta. Mindig mindenki alszik már mikor Rie végez a melóban, (11körül végez, de sokszor tovább marad, tegnap is éjfélre értünk hozzájuk) de most nagyija várta. Semmi leszidás, csak aggódott, úgyhogy aki a legjobban kardoskodott, talán ő kezdi el először párom családjából megérteni végre mit érzünk.
Amúgy ahova vitte orvoshoz, ott is mind a nővér, mind a doki mondta, hogy senki nem mondhatja meg, hogy megtartjuk-e a gyereket vagy sem, még Rie szülei sem, mivel a mi gyerekünk, továbbá nem emberi ahogy gondolkodnak. Elég durva, de ezt mondta, párom meg egyetértett vele. Nekem az egyik kollegám mondta, hogy a testvére (lány, fiatalabb, idősebb, nem tudom) 19 évesen esett teherbe, és a 20. szülinapja körül szült. Pontosan úgy ahogy párom. azt hiszem ott a fiú is japán, de kb. ennyi a különbség. Kollegám családja fejében meg sem fordult megölni a babát. Úgyhogy nem „tipikus japán” dolog ahogy a szülei gondolkodnak. Kétmillió yen egy beszélő fürdőszobára, de az unokájuk meg túl sok gonddal járna. Ez itt is kirívó eset(^o^)
Csütörtökön fogok még egy szerződést aláírni munkaügyben, a Gaba angol nyelviskolánál. Ott először Májusban kapok némi fizut, mert az Áprilisit akkor adják majd.
Most nagyon sok felé lógok még mindig, mert sokmindent kell csinálnom, de kicsit már nyugodtabban végre^^

A baba 3 centis, tíz hetes, Október 26. körülre várható^^

Kicsit más:

Sokan szeretik a japán rajzfilmeket, ahogy én is, ám kevesen ismerik a japán sorozatokat, élő szereplőkkel. Szerintem, sorozatok terén, legalább olyan nagyot alkotnak a japánok, mint rajzfilmekben… sőt… Ne nyakatekert, idegölős, nyomozós sorozatokra gondoljunk. Itt drámának hívják azokat a sorozatokat, amikről most beszélek.
Bemutatnék egyet, ’96-ból.

Ma is voltam az uszodában. Nagyon izgi, nagyon élvezem, hű meg hú^^

A gyerkőcök ma már nem voltak olyan nehezek, bár azért még lehet velük izzadni rendesen, angolozáskor persze.
Ma rámbíztak egy kislányt, aki még egyáltalán nem tud úszni, és vele kellett mindenféle lubic-kófic gyakorlatokat végezni. Idővel rájött a természet hívószava is, úgyhogy el lettem kalauzolva a lány-wc-be, és mostantól oda is szabad bejárásom van, hiszen ha egy lánykának egyszer kell, akkor kell.
A gyerekek nagyon imádnivalóak, nekem meg jól meg kell gyúrjam a japán tudásomat, és akkor egy teljes idejű állás üti a markomat, ami nem lenne rossz^^ Remélem ennek is hamar eljön az ideje. Mondjuk jövőhét Kedden:D:D Rá kérdezni rá fogok, mert nagyon mondták az interjúnál, úgyhogy megkérdem, hogy akkor a teljes állással mi van. Addig jól benyalok egy nagy adag japánt (úgyis kell máshoz is) és akkor majd lehet nézni ámulni és teljes időre szerződtetni^^

Most kifújom magam, és pihenek, mára kidőltem. Esett is, ernyőm sem volt, és még sorolhatnám lol. De jó napom volt, a gyerkőcökkel a vízben, valahogyan minden gond elszáll. Kaptam dícséretet az egyik legszigorúbb úszótanárnőtől, hogy jól csinálom (ő bizta rám a kislányt aki nem tud úszni, úgyhogy gondolom nem csak bíztatásból mondta), az iroda-főnök (rajta kívül van még egy nagyfőnök, valami ilyesmi) is beszélgetett velem picit, letudtuk mikor jön fizu (hogy pontosan mennyi azt még nem, de majd eldől), következőleg a részmunkáról teljes időre való átállást próbálom keresztülhúzni. Élvezném is, és anyagilag is nagyot dobna. Közel a háromszorosa lenne.

Na egyenlőre ennyi^^

Győzött a józan ész. Szóltam páromnak, hogy fussunk már össze, hogy elmondjam mit hogyan látok, gondolok, mert ha kibeszélem magamból, akkor többre jutok azért.
Arra jutottunk együttes erővel, hogy most egyenlőre a mostani lakás lakbére is nehézkes (megvan, csak a fizum nagyját elviszi) és ezért várunk egy két hónapot, mire emelkedik a fizum.
Továbbá nem robbannak szét a beleim a savtól, hiszen nem kell két nap alatt lezongoráznom egy amúgy több hetes műveletet.
Úgyhogy semmi izgi, sínen minden (najó azért izgalom van ám, de ez már amolyan jólesőbb).

Gondoltam ezt is megosztom majd.

Amúgy képek várnak feltöltésre, most hogy ennek az őrületnek ici picit vége, végre tudok majd blogolni is.

Mi is történt az elmúlt pár napban?
Megvolt az első hivatalos munkanapom, nem mondom, hog remekeltem, mert azt azért nem, a csöppségeket rávenni az angolozásra halál, de az úszás nagyon jó, és nagyon élvezem is.
Ám de, nem csak csupa öröm és boldogság az élet. Holnap mondom fel a bérleti szerződésemet a rablóbandánál, tehát 18án legkésőbb kikerülök a lakásból. Találtunk egy lakást, amibe pár napra rá beköltözhetnék (persze addig valami lebujban alszom majd), azonban van egy két bibi.
Az egyik az persze mint mindig a pénz, de elvileg meg tudjuk oldani, csak az én fizum két hétre rá érkezik, ennyi a szívó vele, de valahogyan összekaparjuk. (Beköltözni drága kicsit, mivel van ugye a letét vagy mi, meg két hónap előre, viszont akkor le van tudva a májusi lakbér is, ami nem rossz, amúgy a lehető legolcsóbb lakhandi amit találni lehet)
Úgyhogy nem is ez lenne az igazi nagy probléma, hanem a papírok. Alien reg. kártya megvan, útlevél és vízum stimmt. No de, kell szerződés, ami igazol kb 200.000yen-nyi jövedelmet. LOL
Kéne egy japán „guarantor” is, aki ugye alaphangon Rie apuja lenne, de ez esetben ennek adok kőkemény 1% esélyt.
Úgyhogy most guarantort, és szerződést hajtok gyorsan, holnap megpedzem az uszodában (ahol kedden kezdtem…) hogy mikor lehetnék teljes állású, mert igencsak jól jönne:P Remélem nem veszik rossznéven, de muszáj belefutni.
Gaba meg egyenlőre keresztbe bekaphatja ami útjába akad, mert ma voltam náluk, 20perc alatt készen voltunk, és „ha úgy döntünk hogy alkalmazunk, jövőhét csütörtökig szólunk, ha nem, akkor TERMÉSZETESEN nem szólunk”. Hát ajánlom hogy szóljatok, mert rátok olvasztom a hülye üvegházatokat. Az ő szerződésük ugyanis pont jó is lenne elvileg. Úgyhogy… bah…
Azt hittem ez a hét a pokoli, de a jövőhét sokkal durvább lesz.
Ja és van már japán bankszámlám is, nagyon jó, csont üres, egy élmény, szép zöld kártyám van, én választottam, az egész egy fillérbe sem került, mindössze fél órába, egy gyönyörű épületben. (olyan volt mint egy hotel várója, csak kicsiben, nagyon durva, és mondom, INGYEN nyitottam számlát, még csak betenni sem kellett pénzt, persze majd vonnak le havonta számlavezetést, stb, de az is lópikula)
Szóval… jeee jeee jeee, a gyomrom végtelen ciklusban ROHAN, győzzem követni a tempót, néha az a négy lépés, vagy három, ami elválaszt a wc-től, még az is túl hosszúnak tűnik. De hát az idegesség már csak ilyen.
Várhatnék még egy hónapot a költözéssel, de: sokkal előrébb akkor sem lennék, csak a papírokat lenne könnyebb beszerezni, viszont még egyszer 100.000elmenne erre a trágyafészekre (yenben…).
Ja és holnap délutánig kell eldöntenem… szép ugye?
Boldogság szeretet.
Na lépek, töröm a fejem, hátha beszakad(^o^)/

Röpke bejegyzés:

Gyerekeknek tanítok angolt, no meg úszást, heti háromszor. Kedd, Péntek és Szombat.
Ma voltam először, még meghallgatás gyanánt, de aktívan részt is vettem az órán, és fel is vettek.
Persze még sokat kell bizonyítani, de a lényeg megvan, később lehet teljes időben akarnak majd alkalmazni. Közben nem nyugszom, csinálok mást is, hajtok mást is. Ha kell 20órát fogok melózni minden nap, de élvezem, és örülök hogy végre tudok rendesen dolgozni, mert erre vártam mióta!

Úgyhogy ma jó nap van, és innentől minden nap szép és jó lesz^^ LOL

Most csak ilyen rövid voltam, hogy jóhírt hozzak, majd írok holnaptalán.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!!!!!

Fiúk, nem érdekel hogy nem trendi, meg minden, de szódás-szifon a hónotok alá, és uccu neki!!!! Lány szárazon ne maradjon!!! (egészen picitől az egészen… nagyig:D)

Hála a hihetetlen emberi jóságnak (amiről most ódákat tudnék zengeni) ez a picike kis pontocska immár „bebetonozódott” a születés irányába.
Ugyan a szűlők megőrültek, amiről majd írok később (most jöttem nemrég haza, és nem lenne szerencsés frissiben leírnom), de párom kemény, és a gyerekért mindent.
Költözünk, holnap megyünk ingatlanirodába, közben egyre több munkalehetőség tárul elém, úgyhogy végre valahára, elindulnak a dolgok. Rie pedig alig várja hogy elmehessen otthonról. Legyen egyenlőre elég annyi, hogy egyeseknek fontosabb más emberek véleménye, mint a saját unokájuk élete. Ennek örömére olyan ideges lettem, hogy a körmöm nyomot hagyott a tenyeremen a szorítás miatt. Most már lehiggadtam picit, de majd amikor teljesen sikerül, írok róla.
Azonban eme emberi galádság eltörpül azon jóság mellett, amit ittlétem óta tapasztaltam. Gondolok itt családomra, barátaimra, mindenkire^^ Sok embernek egy életen át adósa leszek, nem anyagilag, hanem lelkileg. Ha valaki szeretne jóságot tanulni, szóljon, ismerek pár nagyon nagy mestert a témakörben (^o-)