No, nem írtam egy hétig, ha nem tovább, de most már vagyok.
Először legyen rossz, hogy aztán a jó maradjon meg utoljára;)
Anyagilag még szívogatok, lakbér egyebek, DE
Nem rég kaptam a hírt, hogy megkérkezett a munkaadómhoz a Certificate of Eligibility, mely felhatalmaz, vagy egyszerűen alkalmassá tesz a vízumra. A héten megkapom postán, uccu a bevándorlási hivatal, majd pedig két napra rá, kapom is a kapni valót az útlevelembe, onnantól kezdve, egy évig jogosult vagyok itt éldegélni, mint tanár. Egy hónap múlva már rendes fizetést is kapok. Most egyenlőre szenvedek a lakbérrel, mert 19ére be kéne fizetni 100.000yent, viszont a vízumomnak hála, kimozdulhatok ebből a lyukból, amit olajárban mérnek, és beköltözhetek egy olcsóbb lakhandiba. Ehhez elő kell még teremtenem a hiányzó pénzt a lakbéremhez, hogy mielőtt megkapom a fizumat, ne kerüljek utcára^^
Viszont megvan a vízum ha úgy vesszük, úgyhogy éjjen, hurrá.
Amúgy kések az adóbevallásommal, persze online csinálom, de ha minden igaz, egy két napot csúszni fogom. Ez van, fontosabb dolgokkal szenvedtem:P
Végül egy kép: egy hetes kb, igen, elég homingeresen nézek ki rajta, de ez van^^
febr 12
Eltűntem de ismént volék
febr 04
Odaiba + páromék
Ma Odaibába mentünk párommal. Éjjel nem aludtam valami sokat, nem tudom miért, de azért nagyon jól éreztük magunkat. Mármint Odaibában. Voltunk purikurában is, az a fotós fülke, úgyhogy ahogy párom küldi a képet, fel is tudok tenni egy rövidhajasat. Amin mellékesen enyhén hominger beütésem van, mert ugye ezeknek a képeknek a móka a lényege, és párom úgy gondolta cuki, úgyhogy a két emailre küldendő kép közül egyiknek ezt választotta, míg én másikat lekéstem, mert bamba majom vagyok, úgyhogy csak egy képp lett meg digitálisan, jeeee:P
Magyarul ez van, ezt kell szeretni, fel is fogom majd tölteni.
Mindez után, páromat hazakísértem, azonnal berángatott, kutyái körberajongtak, édesanyja meg nagyija pedig behívtak vacsorázni. Természetesen jól meg lettem tömve, mint a lakodalmas disznó. No persze holnap meg én főzök sütök Riére (sütő nélkül sütni nem is olyan egyszerű ám:P), mivel munka előtt átjön hozzám hamizni.
Eme hétvégén, no meg ma sem nagyon voltam msnen, sem máshol, részint mert nem tartózkodtam itthon, részint meg azért, mert amikor tettem, akkot vagy dolgoztam, vagy aludtam. Egyik közben elég zavaró lett volna, másik közben pedig értelmetlen.
Addig is egy kis kellemes zene, a világ legjobb animéjéből, mégpedig a Rurouni Kenshin Tsuiokuhen egyik betétdala, zenéje. (ugye ez a Samurai X Trust & Betrayal, azaz a közel 100 részes Kenshin sorozat előzménye, amit utólag készítettek és négy részes, ha jól emlékszem, otthon megvan:P). Anno munkahelyemen hallgattam néha, pár hülye ügyfél után, tudom ajánlani kollegáknak, illetve bárkinek, ugyan szomorkás, de nyugodt.
Íme: Rurouni Kenshin Tsuiokuhen
febr 01
いい天気だね
Süt(ött) a nap, nem esett állandóan, úgyhogy egész jó idő volt, persze azért estére jön a cidri, úgyhogy tudok feszíteni a sálban amit páromtól kaptam. Amúgy nagyon finom puha, szép kék, stb. Mármint a sál, nem párom.
Ismét jó sokat japánoztam, meg dolgoztam, meg a hétvégém is ebből fog állni úgy gondolom. Pár oldalnyi anyagot össze kell állítanom, párom holnap dolgozik, ma suliban volt, utána barátnőivel elment kicsit szórakozni. Csináltak is purikurát (az a fotós masina), el is küldte az egyiket emailben. Juhé.
Anno ígértem képeket, amiket azóta elfelejtettem feltölteni. Nem, nem az immár rövid frizurámról, az majd akkor lesz, amikor nem felejtem el, mikor párommal vagyok, csak magamról nem csinálok képet, annyira beképzelt nem vagyok (még).
Aki még emlékszik, jártam egy múzeumban pár hete, no onnan az állomás felé készült pár kép, illetve később, a célállomásnál, Uenóban.
Az első három kép, akkor készült, amikor a dzsindzsától sétáltunk az állomásig. A harmadik képen besétált egy hölgy, aki erősen prégózott a telefonjába. Az épületeket kérdeztem hogy mik is, de sok ismerethez nem jutottam. Azt tudom, hogy az első képen, az a tető ami a
háttérben látszik, az elvileg valami császári akármi… nem akarok hülyeséget mondani, ezért nem pontosítok. Amúgy a dzsindzsa közelében van a néhai tókiói olimpia egyik fő épülete is. Aranyozott csúcsa van, szép.
A második hármas-adag pedig Ueno-nál (上野) készült. Próbáltam valami képet adni a szombat délutáni forgalomról. Sok ember, de mégsem olyan tűrhetetlen tömeg. Remélem lesznek érdekességek azoknak, akik az itteni autókra kíváncsiak. Talán a képeken van egy-kettő.
A képek már homályosak, nem szerettem volna a forgalomba villogtatni, bele a vezetők szemébe, úgyhogy vaku nélkül, mozgás közben (ugye haladtam át a zebrán, máskülönben érdekes lett volna egyes autókat szemből lekapni) készültek a képek. Persze csak mentegetőzöm, úgyis mindig béna képeket csinálok, néha had’ kenjem valami másra^^
ANIME RAJONGÓK figyelem!
Kenichi – ezt nézzétek meg. Kereken ötven részes, és nagyon jó. Apachai, igen gyenge arc, szóval, apapa!!
Én néha fetrengtem a röhögéstől.
Remélem, nem is olyan soká, írhatok majd arról, hogy megkaptam a vízumomat^^ Nagy izgalommal várom. Febr. 11-én lesz egy hónapja, hogy leadtam a papírokat, akkor már tűkön ülve várhatom a visszajelzéseket, mert ha mindent rendben találnak, akkor már kapom az értesítőt addigra, elvileg^^
jan 28
Japán fodrász
Jártam japán fodrásznál. Párom vitt el, hogy a gólyafészket leműtsék a fejemről végre. Most már emberi alakot öltöttem, és sokkal jobb érzés így^^
Itt még a legsimább fodrász szalon is nagyon szép, igényes, kedvesek, hihetetlen finoman bánnak az ember fejével. Nem kétszer samponoznak, hanem valami öt féle cuccal mossák át az ember haját, mindenhova törülközőt raknak, egy csepp víz nem megy mellé. A hajvágás olyan finoman történik, hogy még csak nem is érzem hogy vágják a hajamat. Egy jófej srác nyírbált, sikerült is az itteni megszokott japános hajat penderítenie a fejemre. Értem ezt a pajeszra, amit itt előszeretettel csúcsosra, vagy vékonyodóra, vagy milyenre vágnak. Sebaj, most rövid a hajam, jót beszélgettünk, már korlátolt szókincsemmel, de remélem mire következőleg megyek, többet fogok tudni vele is beszélni.
Ezen kívül sok más ma nem történt, majd holnap biztos fog^^
A lényeg, hogy ismét emberi alakom van.
jan 27
Shibuya
FRISSÍTVE
Ma hatra megyek Shibuyába, úgyhogy már készülődöm is, egy komámmal találkozom, képeket nem nagyon csinálok, mert este sötét van, és vaku nélkül eléggé homályosak a képek, vakuval meg sötétek, mert egy hatalmas teret nem tudok bevakuzni. Ám de a neten biztos vannak szép képek Shibuyáról (meg egyszer már jártam itt) szóval tessék keresgélni.
Az előző video linkek nem igen működtek, talán a bombagyár server-gondjai miatt, de sebaj, itt egy másik.
Budaházy interjú. Öt érszre van darabolva, ez az ötödik rész. Rá lehet keresni a többire is, nem rossz, de a vége a lényeg igazán, azért ezt linkeltem be. Őt az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére való felbújtással, vagy mivel vádolnak. Meg szabad nézni, milyen ember is ő, hogy is beszél, miket mond, és végig lehet gondolni mennyire helytálló a vád, és mekkora a párhuzam a pere és egy közönséges koncepciós per között. (már aki ismeri a per részleteit)
Megjártam Shibuyát. Sei komámmal voltam, dumáltunk egy jó nagyot, és szemügyrevehettem ismét párezer japánt. Fiúk, bőőőőőven van miért idejönni^^
Másik jó hír, legalábbis nekem az: ma már kifejezetten sokat használtam a japánt nyelvet, úgy fest, végre kezdek belejönni, és hamarosan, többségében japánul fogok beszélni, nem angolul. Persze a tökéletességig még sok van hátra, bár a kiejtésem állítólag hihetetlen jó, de a szókincsem meg a nyelvtanom még a kezdő szintet nem igen hagyta el. Kandzsit olvasni tudok már több mint 300-at, de írni talán százat ha tudok… (ha látom tudom mi az, és hogyan kell kiejteni, de ha le kell írni, megzavarodom) Mondatszerkezeteknél már elég jól állok, csak a gyakorlat hiányzik, úgyhogy ha beégek is, erőltetem magamat hogy használjam a nyelvet, elvégre a hibáimból is tanulok, ha felhívják rá a figyelmemet^^
Már alig várom, hogy újra találkozzam párom szüleivel, és tudjak velük beszélgetni egy jót!
Most már a boltokban is hihetetlen kedvesek velem, hiszen már minden illem fordulatot tudok, és nem vicc, velem sok esetben sokkal rendesebbek mint mással. Nem dicsekvésképp mondom, ez tény. Ma voltunk a Starbucks kávézóban, és jó másfél órán át láttam (egy forrócsoki kíséretében) hogy milyen kedvesek a kiszolgáló kisasszonyok, viszont amikor én távoztam, mondtam a bevett „gocsszószámádestá”-t (gochisousamadeshita) meg biccentettem picit a fejemmel, olyan ragyogás tört ki a pult mögött… Már alig várom hogy a hajam rövidüljön egyet, mert ezzel a kefefrizurával még nem olyan tuti^^ De nagyon jó volt a mai nap! Ez a város állati! És az emberek is!
jan 27
Hétvége
Kezd kicsit enyhülni az idő, bár éjszaka még mindig hideg van nagyon, és az itteni szeles idővel egybekötve, ez elég gázos tud lenni.
E hétvégén semmi komolyabb dolog nem történik, úgyhogy egyenlőre nincs miről írjak… Páromnak lezárultak a félévi vizsgái. Mostantól két hónapig szabad jóformán. De jó neki^^
Nekem távozik a hosszú hajam jövőhéten, mivel már nagyon a bögyömben van, ugyanis itt a szél mindenfelé szétfújja, és aki valaha látott hosszabb hajjal, tudja hogy a hajam, ha belekap a szél, olyan mikrofon-frizurává változik, amit egy 70-es évekbeli afros-discos is megirigyelne. Itt ugyan szeretik a barna pöndi hajat, de én nem, úgyhogy le lészen nyesve.
Egyenlőre ennyi, majd lehet még lesz frissítve a mai nap folyamán.
jan 25
Hejja…
Ennek a műsornak van jövője. Aki szokott bombagyárat olvasni, az már bizonyára látta.
Interjú Posta Imrével
Elég durva… nem hosszú, 19perc, érdekes érdekes.
jan 25
Oh? Juhéé!! Hava… zott?
Mert ugyan esni még esett, de el is olvadt azon nyomban, vagyis reggel már csak csöpögött a hó mindenhol. Volt ez tegnap, azaz 23-án, ma már csak a szél fújt ezerrel.
Ma össznépi tanulást tartottunk Riével, bár én dolgoztam, de azért be-be segítgettem néki. Angol szövegértés vizsgára készült, és valami halál nyomott történelemkönyvből kellett vagy 6 leckét átvennie. Ez mind szép és jó, de olyan idióta megfogalmazások vannak benne, a hajam égnek állt. Tudjátok, amikor valaki úgy akar hű de komolyat írni, hogy agyonfacsarja a mondatokat, és hat soros, összetett, végeláthatalan mondatokat gyárt. Azért sikerült kibogózni…
Én közben az iskola weboldalát fordítgattam németre, majd valakivel azért leellenőriztetem, egy ideje nem igazán használtam már a nyelvet, de most erőt vettem magamon, és lefordítottam ezt-azt.
Ma amikor hazakísértem Riét, anyuja ránknyitott. No nem úgy, csak amikor mondtam, hogy pá, stb, akkor kinyitotta az ajtót, és kérdezte, hogy nem vagyok-e éhes? Erre nem lehet nemet mondani, bár azért a jólnevelt „biztos hogy nem zavarok?” kérdést feltettem, mert tényleg nem akartam zavarni, erre párom kedvesen közölte, hogy bááká (hülye), és betolt az ajtón^^
Ettem mindenféle finomakat, meg teázgattam, néztem japán tévét, ettem fagyit, magyarul mindennel megtömtek. Apuka még nem volt otthon, úghogy a sake elmaradt, dideregtem is egy kicsit hazafelé. A japánok általában néznek nagyokat, hogy a dzsekim (téli ám) alatt csak egy póló van rajtam általában, de hát… ha egyszer nem fázom. Jó, este azért már kevés, de amíg hazasétálok, az a tíz perc, pont nem kezdek el fázni, mozgok közben. Kesztyűt azért hordom, mert a hideg szél ellen kell.
Ma csak japán kaját ettem, mert a rámen bárban ebédeltünk Riével, mivel dél körül ott filléres akció van. Ma annyit ettem, hogy menten szétdurranok, jól is esett^^
Mikor szünetet tartok, szoktam ezt-azt böngészgetni, Bombagyár, Kuruc.info, Origo, Index, Szentkoronarádió, és néha találok érdekes dolgokat. (igen Index is, van amiről jókat írnak, csak tudni kell milyen a hozzáállásuk alapból, pl. Budaházyról nem ott fogok okosodni)
Ma találtam egy érdekes oldalt, összeesküvés-elmélet-imádok figyelem!
Ugye sokakat érdekel a földönkívüli értelmes élet. Találtam egy oldalt, ami nem is másik galaxisokban keresgéli, hanem itt a szomszédban, a Holdon és a Marson. Nem ír nagy hülyeségeket, bár van amin csak átlapoztam, mert… pfff… de sok értedekes képet láthatunk, ugyanis felvételekkel támasztja alá mondanivalóját a szerkesztő. Már csak azért is érdekes, mert ennyi felvételt e két bolygoról egy helyen, nem igen látni, ilyen szépen kiválogatva, téma szerint^^ Úgyhogy íme, a Mars Anomaly Research oldala
Mára talán ennyi^^
jan 22
Jusukan II.
A következő terem, az Orosz-Japán háborút mutatja be. Az ezt megelőző öt év eseményeit, a kitörés okait, a háború lezajlását, mindezt archiv felvételekkel kiegészítve, egy hatalmas kivetítőn, továbbá a győzelmet ünneplő újságcikekkel, és az Uenóban emelt emlékmű másával. Mindenféle egyenruhák, fegyverek, térképek, használati tárgyak, hadműveleti térképek… ami szem-szájnak ingere.
A következő terem még mindig foglalkozik kicsit az oroszokkal folytatott háborúval, de javarészt a „Madzsúria incidenssel” és az arról szóló anyagokkal van tele. Az oroszokkal folytatott háború során, Japán egyre inkább el kezdett érdeklődni Mandzsúria iránt, főleg mivel az függetlenedni szeretett volna Kínától. (Amúgy a mandzsuk nyelve ugyanolyan ragozós, mint a japán, vagy a magyar.)
A következő teremben a múzeumot „befogadó” szentély szertartásairól esik szó, hogyan emlékeznek meg a hősökről, milyen körmeneteket tartanak, illetve a körmeneteknél használatos tárgyak, ruhák, szentélyek vannak itt kiállítva. (ugye van a „nagy” szentély, az épület, nem, nem templom, és vannak ezek a kis mobil szentélyek, amiket páran a vállukra kapnak, és úgy hordják körbe körmenetkor) Vannak továbbá képek régi megemlékezésekről, például háborús császári látogatásról.
Ezután a Kína-incidens terem következik. Japán egységek voltak elég sok helyen Kínában, még a pár évtizeddel ezelőtti háborúskodások miatt, és a Kínaiak elkezdtek mozgolódni, rajtaütésszerűen itt-ott megtámadták a helyőrségeket. Mind emellett Japán a Szovjet-únióval is hadban állt ekkor már, nem komolyan, hadüzenet nélkül, de voltak határmenti viták, összetűzések, ám az oroszok még emlékeztek csúfos vereségükre. (Amikor a Japánok az egész Balkán-flottát a tenger fenekére küldték jóformán, és péppé verték a szárazföldi orosz csapatokat is)
Itt megjegyezném, hogy a kínai és egyéb más ázsiai mocskolódás, na meg amerikai beszólások, hogy a japánok így meg úgy lekezelték a többi népet… hogy is mondjam… mindenki magából indul ki: az amerikaiak sárga őrülteknek festették le őket, míg a kínaiak köztudottan (a kóreaiakkal egyetemben) buta barbároknak tekintették a japánokat. Teszik ezt mind a mai napig, és ahol lehet, támadják őket. No, a japánok meg, fogták, és amikor (kóreai felkérésre!!) behatoltak kínába a sino-japán háború során, egyenlő jogokat biztosítottak minden kínai, kóreai és egyéb embernek, ami odáig elment, hogy a legtöbb korabeli kínai vezető és művész, bizony japán egyetemen végzett. Lám-lám. Ezekről van is egy szép lista. Ismét egy ok, amiért mindenki leugatja ezt a múzeumot, ismét némi igazat tár a látogató elé. Ránk is ránk férne egy ilyen, pl. a Horthyt lenácizó-fasisztázó őrülteknek, akik lusták utánaolvasni, hogy ha ő nincs, nem 44-ben (a német megszállást követően) kezdődnek a deportálások, hanem jóval korábban. Csak ugye nálunk a hazafiasság és a nácizmus közé egyenlőségjelent szoktak vonni. Nagyon okosan ugye…
Ezután a „Nagy Kelet-Ázsiai Háború” termei következnek. Igen, ez a második világháború, itt így hívják. Ez az, amit Amerika kiprovokált (nem, Pearl Harbour nem az első, hanem az utolsó lépés volt, amit számtalan eszement gazdasági és egyéb korlátozás előzött meg, amik egyszerűen ellehetetlenítették Japánt, pl. korlátozva volt a kőolaj import, illetve fel kellett volna adják Mandzsúriát, ahol nekik hála rend és fegyelem, és NORMÁLIS élet volt, nem úgy mint a nyomorba dőlt Kína többi részén. Hozzáteszem, Mandzsúria sosem volt igazán Kínai. Mao tett is erről, miután rátette a kezét Kínára, kiírtotta a mandzsuk javát…
Pearl Harbour-ról amúgy tudtak az amerikaiak, mint már írtam vala, ki is vonták a flottájuk legértékesebb részeit, ám nem akartak feltűnően elvonulni, úgyhogy a személyzetet nem tájékoztatták, meg is lett a drámai aljas támadás, ami kemény 2500 amerikai matróz és egyéb személyzet életét követelte, és amit később feljogosította Amerikát a tókiói lakosság elevenen történő elégetéséhez, illetve két város le-atombombázásához. Az első terem (és ez már az első emelet, az eddigi termek a második emeleten voltak) a háborúhoz vezető tárgyalásokat, terveket és magát Pearl Harbourt mutatja be. Na meg azt, hogy a japán nagykövet este jól beseggelt, és nem tudott gépelni, ezért egy napot késett a hadüzenettel, minek hála rákenték Japánra az aljas jelzőt, holott, mint már említettük, az amerikai vezérkar bizony teljesen pontosan tudta, hogy hol és mikor lesz támadás.
A következő terem Guadalcanal-t mutatja be, katonák jegyzeteivel, tárgyakkal, térképekkel, a hadműveletek részletes leírásával, no meg természetesen az anyaországi eseményekkel.
A harmadik teremben az egyre erősödő amerikai támadást mutatják be.
A negyedik terem Iwo-Jimáról, Okinawáról és a két atombombáról szól. Ez egy elég durva terem… már csak az amerikaiak által elkövetett borzalmak miatt is.
Ugyan Augusztus 15-én Japán letette a fegyvert, ezután a Szovjetunio megtámadta Mandzsúriát. 600.000 japán katonát deportáltak Szibériába. Természetesen ezt pl. a discovery channel embertelen hősi tettnek, és hihetetlen megoldásnak tulajdonítja, a transz-szibériai vasúton szállítottak ugyanus közel egy millió katonák keletre a szovjetek, amit egy héttel a fegyverletétel előtt indítottak meg. aha, kár hogy utána… Mindegy. Ismerünk ugye ilyet, amikor az első világháború után, az általunk legyőzött szerb és román seregek budapestig nyomultak. Hála egy kommunista hősnek, aki parancsba adta a katonáknak, hogy tegyék le a fegyvert és jöjjenek haza, az ellenség meg felvette, és jött utánuk. Ennek a hősnek most szobra van. Mert megérdemli.
Japánban nem tabu a szibériai fogság témája, a számtalan civil áldozatra való megemlékezés, az elvesztett területek (pl a Kuril sziget), melyek mindig is Japán részei voltak (nem Mandzsúriáról beszélek), itt ez nem nácizmus, hanem hazaszeretet, büszkeség, nemzeti összetartás.
A múzeumnak lényegébe véve itt vége is van, bár még van pár terem, de ott nincsen kiállítás, van egy hatalmas terem, ahol tank, ágyú, mini-tengeralattjáró, torpedó meg repülők vannak kiállítva, aztán ennyi.
jan 20
Lehet ezt így is
私は忘れない
„vátáksi vá vászurenáj”, azaz ne feldjük. Ne feledjük hogy kik, miért, mikor és hogyan adták az életüket. Ezt persze sokkal részletesebben taglalták, de egyenlőre korlátozott a japán tudásom, és nem kértem meg komámat, hogy fordítson már egy ilyen komoly dokumentumfilm alatt.
遊就館
(jusukan)
A múzeum, akárcsak a szentély, számtalan támadásnak van kitéve. Miközben jártam végig a múzeumot, és megtudtam, hogy mik miatt támadják a létesítményt, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. A mőzeum előcsarnoka ingyenesen látogatható, emléktárgyakat, könyveket és egyebeket lehet itt vásárolni, továbbá ki van állítva két ágyú, egy mozdony (a dél-ázsiai világháborús vasútvonalról, amit később a tai vasút használt, majd amikor kivonták a forgalomból, a veteránok összedobták rá a pénzt, rendbehozatták, és a múzeumnak adták, ugye, milyen piszkos mocskos szellemísége van ennek a múzeumnak?) és egy Micubisi (lol) A6M5 zéro szen, azaz a híres-hírhedt zéró. (amit sokan azonosítanak a kamikázéval, pedig az típustól független) A múzeum amúgy nem állami intézmény, hanem egy magán vállalkozás, magyarul a Japán állam, amikor támadják a múzeumot, jóformán semmit sem tesz. „Nem mi üzemeltetjük” és bumm. Nem, nem záratják be, nem vonják meg az engedélyt, hülyék lennének, a Japánok nagy része fel is hördülne. (van aki ugyan nem szimpatizál a múzeummal, de ezt nem igazán értem, főleg miután láttam az egészet)
A múzeum első szakasza egy rövid bemutatása a japán szellemnek, virtusnak, ha úgy tetszik. Miképpen gondolkodnak ők, és mi a japán katona, harcos számára a fontos. Szerény véleményem szerint, nagyjából ugyanaz mint EREDETILEG a magyar katonának.
Az épület kétszintes. A második szinten indul a „látogatás”. Itt található két vetítőterem, ahol mindenféle dokumentumfilmeket lehet látni. Egyet mi is megnéztünk, innen a címben található mondat. Japán veteránok mesélik el történeteiket, nővérek, árvák, stb. Továbbá bemutatják, mi vezetett a háborúhoz, mi volt azzal a hadüzenettel meg a részeg nagykövettel, továbbá ilyen apróságok, mint Pearl Harbour nem volt ám olyan meglepi. Nem véletlenül hajózott ki a két legkomolyabb amerikai anyahajó a támadás előtt nem sokkal a kikötőből… (és ugye az anyahajók sosem hajókáznak egyedül, mindig van legalább 2-3 kísérőhajójuk, most már egész kötelékek, akkor talán nem volt ekkora egy kötelék). Ez még érthető célpontja az amerikaiaknak, hiszen sosem szeretik, ha kiderül hazugságaikkal kapcsolatban a valóság. No de menjünk tovább, mert más nemzetek is támadják a múzeumot rendesen.
A következő terem, a japán hadászati művészetet mutatja be. Nem, nem harcművészet. Itt találhatóak mindenféle páncélok, a korai szamurájoktól a modern, puskás szamurájokig. Számtalan eredeti tárgy van kiállítva, kardok, dárdák, tőrök, sisakok, páncélok, említve a fontosabb uralkodókat, harcosokat, továbbá korabeli okiratokkal, iratokkal kiegészítve, amit a legtöbb japán sem tud elolvasni. Azonban kísérőm elég sokmindent el tudott, van előnye annak, ha az ember nem csak huszonévesekkel veszi magát körbe^^
Ezután áthaladunk a Médzsi „visszaállításon”, ami ugye a forradalom, mely megdöntötte a sógunátust, visszadta a császár kezébe a hatalmat, és elindította Japán korabeli modernizálását. Egy érdekesség: egy hajóra nagyjából 4-5 tucat japán fiatalt felpakoltak, és elküldték őket a világ minden fontosabb városába, hogy tanuljanak valamit a szakmájukhoz. Például volt aki Németországba a Krupp művekhez ment, volt aki Olaszországba építészetet tanulni. Ezek után hazatértek, és hihetetlen sebességgel elkezdtek felfejleszteni Japánt. Tényleg eszméletlen amúgy. A nyitás pedig még a sógunátus idején kezdődött, amikor is az amerikai Matthew Perry admirális négy fekete hajóval megérkezett Japán egyik kikötőjébe (Edo mellett, ma Tókió), és szárazon közölte, hogy sok ágyúja van, és kereskedni akar. A japánok a fekete hajókra azután a nyugati veszedelem egyik jelképeként gondoltak. Amerika után sorra érkeztek a hadihajók, kereskedelmi célokkal persze…
Ezek az egyezmények mind eg szállig kizsákmányolták Japánt, hiszen eléggé egyoldalúak voltak, ám a Médzsi korszakban ezeket a megállapodásokat felülbírálták, és újratárgyalták, egy akkor már modernizált Japán flottával a háttérben. Matthew Perry-ről számtalan gúnyrajz készült, érdekes módon, mindegyiken úgy fest, mint a világháborús zsidó-karikatúrákon.
Ezután a Szacuma lázadás, a Jaszukuni dzsindzsa alapításának története és egy terem, ami a császári családról szól, következik.
A következő terem a sinó-japán háborúról szól. A modernizálódó Japán bizony szeretett volna kereskedni más ázsiai államokkal is, és mivel Mandzsuria (Kelet-Kína, eredetileg nem is volt Kína része, ugyanúgy ahogy Belső-Mongólia is eredetileg Mongol, csak nem olyan trendi „free Manchuria” vagy „free Mongolia” polóban járkálni, mint „free Tibet”-ben.) szeretett volna önállósulni, Japán támogatta ebben. Ahogy Korea is felkérte Japánt, hogy verje le az északról támadó Kínaiakat. A koreaiak a japánokat mindig is barbárként kezelték, és csak eszköznek szánták őket, ám a japán sem hülye, és mivel úgyis délen szálltak partra, és északra kellett menjenek, hát beuralták az egész félszigetet. A koreai vezetők erősen elszámították magukat.
A japánok továbbá Taivanra is eljutottak, amiről érdekességképp meg kell említeni: Csang Kaj Sek Taivani számüzetéséig, Taivan bizony japánul beszélt, és köze sem volt Kínához. CSang Kaj Sek azonban fogta, és rájuk erőltette a kínai, mint hivatalos nyelv, bevezetését. Ennek hála, mostmár Kína, mint mindig is Kínai föld, követeli vissza Taivant. No itt jön a képbe, miért is utálják annyira, már alaphangon, a múzeumot és vele együtt a szentélyt az ázsiaiak. Érdekességképp, mivel sokan a Japánokat fölényeskedőnek tartják, a Japán seregben számtalan Koreai, Tai és egyéb hőst tisztelnek sajátjukként, számon tartva származásukat, és emléket állítva nekik ezen múzeumban is.
Már ez is nagyon hosszú, és még a felénél sem járok, következzen később a folytatás, szavam ne feledjem.
Legutóbbi hozzászólások