Sokáig nem írtam, nem igazán volt miről, meg írtam úgyis egy cikket máshova, hát ide már lusta voltam pötyögni.
Tegnap jártam múzeumban. Képet sajnos bent nem tudtam készíteni, mivel tilos volt, de azért az utcán egy szentélyről, meg a városról lőttem egyet-kettőt. Ám ezek ma nem kerülnek fel, mert képek nélkül is elég hosszú lesz a bejegyzés, úgy hiszem. Legalább lesz mit feltöltenem, amikor nem nagyon tudok mit írni^^
Ismét megjegyezném: a japán szavakat fonetikusan írom, a többség úgysem tud japánul, ráadásul ahogy a japánok is mindent a saját katakanáikkal átírnak, mi magyarok is bátran használjuk nyelvünket. Magyarok minek használjanak angol átiratot… alapból hülyeség.

A múzeum Kudans(i)ta (九段下) állomásnál található, ez Tókió közepe felé esik. Én ugye Monzennakacsónál lakom, a már egyszer mellékelt térképen ki lehet keresni, hogyan tudok eljutni innen-oda. (門前仲町-九段下, apró segítség, a kék vonal mentén van mindkettő) Amúgy egyszerű, még csak át sem kell szállni. No de, mi van Kudansitánál? A Jaszukuni dzsindzsa. A dzsindzsa ugyebár sintó szentély. Japánban szentély más, mint pl. nyugaton. Itt nem csak egy sima szentély, de kulturális központ is. Teszem azt, amikor van egy természeti katasztrófa, akkor itt gyülekeznek az emberek, és ételt-italt kapnak (többek között szákét)
A Jaszukuni dzsindzsát a Médzsi (Meiji) korszak második évében (1869-ben) alapították, építették. A Médzsi korszak ugye az Edo korszak után következett, amikor is nyugati nyomásra, Japán megnyitotta kikötőit, és később ez az változás-sorozat forradalommá nőtte ki magát, és megdőlt a több száz éven át regnáló Tokugava uralom, azaz a sógunátus. A Médzsi korszak az első, újra hatalmat gyakorló uralkodóról, Médzsi császárról kapta a nevét.
Eredetileg Sokonsa volt a szentély neve, de tíz évvel később, 1879-ben átkeresztelték Jasz(u)kuni dzsindzsára. A dzsindzsa neve valami olyasmit jelent, hogy: béke őrzése a nemzetnek, vagyis efféle kandzsikból áll. (靖国神社 – Jaszukunidzsindzsa) A császár azok emlékére emelte (és tiszteletére természetesen), akik életüket adták Japánért és a békéért.
A legelső lelkek akiket ezen szentélynek szenteltek (vagy valami ilyesmi), 3500 halott katona volt, még a Bosin Háborúból. Japánt számtalan attrocitás érte a világháború előtt is, ennek hála a sinó-japán, orosz-japán, második sinó-japán és egyéb háborúk, incidensek hősei is mind befogadtattak Japán talán leglátogatottabb szentélyébe. Összesen 2.460.000 lélek van a szentélyben, vagyis nekik van szentelve a szentély pillanatnyilag. Akik itt imádkoznak, hozzájuk, értük imádkoznak. A háborús hősök között találhatunk polgári szolgálatosokat is, akik például tűzoltás közepette vesztették életüket.
Természetesen a fél világ támadja a szentélyt, mivel mások szerint háborús bűnösöknek szól. Én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a vietnámi amerikai katonáknak, az Okinawát elfoglaló csőcseléknek, és a hazánkban mindenhol emlékműveknek örvendő vörös hordának minden idegen országban kötelező jelleggel emelik a csicsapicsa meg egyéb emlékeket, holott asszonyok és lányok tízezreit ****** meg és ártatlanok millióit mészárolták le. Civileket előszeretettel, lásd ebédidőbeni napalmozása Vietnámnak, mert akkor több a civil az utcákon, vagy lásd akár Drezdát, Hirosimát és Nagaszakit. A japán katonák sem voltak isangyalok, de tetteik mértéke, nagysága és durvasága messze alulmarad a nyugati és kommunista tettekhez képest. Főleg, ha az ember utánajár, és nem dől be minden kínai és amerikai agyszüleménynek.
Itt jön a képbe a múzeum, ami bizony bemutatja a másik felét az érmének, mégpedig Japán szemszögéből. A legtöbben nem szeretik a hosszú bejegyzéseket, úgyhogy ma kettőt írok. Ennek legyen itt most vége, és következzen egy-két kép (mégiscsakmána) a szentélyről, kívülről, mivel nem mentünk be, hiszen mi a múzeumot céloztuk meg (végülis a szentély területén van, de… külön épület meg mit tudom én)
Pár ilyen hatalmas kapu fogadott, elég nagyok, egy ház simán elférne alattuk, és nem egy sima földszintes kockáról beszélek.
A szentély gyönyörű, hatalmas és lenyűgöző. (nem kell mindig a monumentális szóhoz ragaszkodni, amúgy jó játék, az idegenszavak helyett magyar kifejezéseket találni, szerintem^^)

Mivel mostanság (jóformán amióta itt vagyok) mindenféle ügyes praktikákat kell kifundálnom, hogy a legapróbb pénzből is hosszú ideig kihúzzam, ezért számtalan hasznos dologra jöttem rá.

Például: nem kell ám a boltban vásárolni csipszet, mert egy: drága, kettő: ki tudja miből van.

Veszünk egy-két darab krumplit, pucol, szeletel (vékonyra, akár olyan reszelővel is lehet, amivel lehet finom lapkákat vágni, vagy sajtvágóval, esetleg magával a kurmplipucolóval), margarinban/olajban (kevésben ám) kicsi lángon, teflonban, megfűszerezve hagyni átsülni. Néha persze megforgatni, meg a vékonyabb, kisebb szeleteket hamarabb le kell ám venni.

Eleinte nem lesz tökéletes, itt-ott odaég, stb, de idővel, hihetetlen jó csipsz sül ki belőle, én mostanság ezt rágcsálom, ha már mindenképpen valamit rágcsálni akarnék. Egy krumpli nem drága, itt is talán 20-25 yen, szóval, olcsóbban kijön ám mint a csipsz. És finomabb is, szerintem^^

Adóemelés… aztán céget bejegyzni Bulgáriában? hmm…hmm…
Azok meg akik Szlovákiában jegyzik be a cégüket, azok rohadt szemetek, és lógnak az adózás alól, mondja az, aki Bulgáriában alapít off-shore vállalatot.
Hmm…hmm…

A bevándorlási hivatalból.
Már odajutni is külön izgalom, így mellékesen. Nem tudom ki van kicsit is tisztában a tokiói tömegközlekedéssel, annak aki nem (gondolom a legtöbben idetartoznak, höhö, megint vagizhatok), egy kis bemutatót tartok.
A tokiói földalatti vasút-hálózat, mert igazából vasút, két részre oszlik. Van a Tokyo Metro, ez a régebbi hálózat, és van a Toei, ez egy újabb társaság, drágább is, stb. Persze a Tokyo Metronak is vannak újabb vonalai, de átlagban a Toei újabb. Én Monzennakachou állomásnál lakom (門前仲町), itt pont mind a két vállalat jelen van. A Tokyo Metro áthaladó vonala a Tozai vonal, mig a Toei-nek az Oedo járata áll meg itt. JR (Japanese Railway) állomás nincs. Itt.
Mindkét vállalatnak, külön jegyautómatái vannak. Odamegyünk, beütjük, hogy egy vagy két fő (alapból egyet számol), megnézzük jó előre, mennyibe kerül adott állomásig a jegy, pénz bedob, jegy kijön, visszajáró kipotyog, viszlát. Megyünk a kis kapukhoz, jegy bedug, másik végen kijön, elkap. Leszállás után ismét jegy bedug, többé nem látjuk a jegyet. Utaztunk.
Ízelítésképpen… Monzennakachou-Otemachi állomások közt talán 170 vagy 190yen a jegy, a Tozai vonalon. Ugyanez a táv mondjuk a Toei Oedo vonalon, 200 yen fölött van.
Én ma, Monzennakachou-tól Daimon (大門)-ig utaztam, ez 210 yen. Utána mentem egy állomást a Tokyo Monorail-el, ez további 190yen. Mindenestül, megjárni a bevándorlási hivatalt, jó 800yenembe fájt. Hozzáteszem, pont Tokyo két legdrágább tömegközlekedési eszközét kényszerültem igénybe venni.
Míg az Oedo vonal, a legújjab metro, és a legmélyebben fekvő is, elég borsos árakat számolnak érte. A monorail pedig alapból kiváltság, vagy tudom is én (amúgy semmi extra, ráz mint az Ikarus, komolyan, amit egyébként jobban szeretek a tömegnyomor volvonál, itt semmi csilivili busz nincsen, a lényeg hogy menjen, és ne rohadjanak meg rajta, kell a rákba gps a buszba, itt a legdigitálisabb városban sincsen… de a 86-os, az legyen, mert olyan jól megy amúgy is), szerencse hogy csak egy állomást mentem, mert hatványozódva megy fel az ára. (erősen hangzik, de pár állomás, és már ezer yen fölött van… azért durva).
Ha teszem azt, ugyanezt a Tokyo Metroval kellett volna megtennem, akkor megúszom oda-vissza kb. 500yenből.

Nem volt nálam fényképezőgép, úgyhogy a mono-vasútat a netről „lopott” képekkel mutatom be. Egy közelről, ilyen amikor megérkezik, egy távolról, ilyen amikor … valahol lebegsz a pálya mellett. (és tényleg össze vissze billeg, és látva hogy körülötted semmi, hiszen a sín középen van, tehát a pályából ott fent semmit sem látsz, csak a nagy mélységet, eléggé fura érzése támad az embernek)

Jöjjön két Tokió metró-térkép. Fel vannak tűntetve a vasútjáratok is, vékonyka vonallal (ez a JR).
JR és Tokyo Metro.. érdekes társulás. Még nem teljesen értem, mert a legtöbb (ha nem mind) Tokyo Metro vonal, az utolsó földalatti állomás után, vasútként halad tovább. Azonban a JR vonalak külön jegyet igényelnek… ebből gondolom, a Tokyo Metro a környéken még külön vasútként is üzemel.
Apropó, földalatti és vasút: Szentendrei-hév, metro X, Csepeli hév, vagy melyik megy a Petőfitől. Tervbe volt véve, és kedvenc főpolgármesterünk meg is ígérte ugye, egyik nagy terve volt a kampányának, ahogy a négyes metró is, melyet félig HA megépítenek. Hasonlítsuk össze tokiót Budapesttel. Mi a különbség? Itt nem tűnik el a befektetésre szánt pénz. Tudom, a Toei vonal magánkézben van, úgyhogy lehet róla pampogni, hogy az meg otthon állami, de a tény, az tény marad: A Toei sem lopta el magától sem a saját pénzét, sem a befektetőkét. Nálunk a befektető az állam, azaz az emberek. Az adó be lett fizetve, a metróra el lett különítve (már sokadjára, ha jól emlékszünk…) és mégis eltűnt, holott még egy állomás sincsen kész. Gödrök vannak, meg egy féregjárat. Embereket letartóztatnak, mert kint voltak egy tűntetésen. Azonban ha valaki milliárdokat lop, (nem nevezek meg senkit, hiszen nem tudhatom biztosra ki(k) tették), megússza szárazon, mert az vállalkozás, vagy tudom is én.

Na ez egy nagy különbség Magyarország és Japán között. Ahogyan itt tűz esetére van menekülési lehetőség a metróból, odahaza nincsen. Nincse se kijárat, se semmi. A metrókocsikból nem lehet átmenni másik kocsiba, ha az alagút közepén üt be a baj, akkor ott fullad meg, fő meg, sül meg minden utas.
Tokióban, minden metrószerelvény összes kocsiján végiglehet haladni, leszállás nélkül. Mivel az alagút szűk, az első és a hátsó kocsin keresztül lehet távozni. Az alagutak végig ki vannak haloványan világítva, még csak eltévedni sem lehet. Továbbá kész tervek vannak mindenféle katasztrófákra. (tűz, mérgezés, földrengés, nálunk ebből azért a tűz odaillene, a rohadt régi metróhoz, ami magasfeszültséggel üzemel)

Ebből látszik: itt számít az emberélet, odahaza nem. Itt nem lopják meg a becsületes állampolgárt, és nem hagyják elevenen megsülni. Tudom, budapesti metró még sosem gyulladt ki (legalábbis én nem tudok róla), de rohadt régi, rohadt sz*r állapotban van (attól mert kikövezték meg lecsempézték a megállót, meg újrahúzták a kárpitot a szerelvényeken, ugyanaz az öreg motor hajtja, stb) és csak egy szikra kell a ronggyá rozsdásodott szerelvények fölött, a rég szétesett szigetelések mellett, hogy a centis port… stb.

A két térképen, meg lehet keresni az állomásomat:
az angolon: Monzennakachou
a japánon: piros négyzet:D

HAJRÁ!!!!

Ja és a lényeg! Igen ja, mert én blogom, és snassz vagyok, meg menő, tehát:
leadtam a papírokat, aztat mondották vala, hogy egy hónap, ha minden rendben vagyon. Továbbá, így elsőre minden papír ami kell, megvolt. Köszönik szépen, majd értesítenek. Hát hajrá!!!!!!!

Azt a hírt kaptam, hogy nem kell az a cégbejegyzéses mizéria, mivel oktatási intézményről van szó, ami ráadásul egyenlőre kicsike is. Remélem a több mint HARMINC oldalnyi anyag elég lesz most már, pénteken eldől, hogy leadható-e, és ha leadtam, akkor onnantól elvileg másfél-két hónap.
Hajrá

FRISSÍTVE
Időközben elkészültem minden vízumhoz szükséges papírral. Még van egy nyomtatvány, de azt pénteken, a bevándorlási hivatalban töltöm ki, mert ahhoz segítséget kérek. Továbbá, kell még két fotócska, azt holnap, még egy boríték, azt is holnap.
Illetve, rémisztgetnek a nyomtatványok valami cégregisztrációs akármivel, ami jelenleg nincsen, de elvileg oktatási intézménynek (még ha magán jellegű is) nem kell. Társam és felettesem és támogatóm holnap jár ennek utána, amennyiben pozitív visszajelzést kapok, az is idekerül. Az azt jelenti hogy sínen vagyok, jelenleg huszonyakárhány oldalas anyaggal rendelkezem a tisztelt hivatal számára, állítólag ezzel már alapból nyert ügyem van, reménykedem!

Elkészült a múzeumi kisregény, tessék olvasni, időt szánni rá, megnézni a képeket. Akit meg nem érdekel, az… az csúnya gonosz bácsinéni(;_:)
No de, próbálok rendszeresen jelentkezni, amennyire tudok, azonban a héten izzadom ki az utolsó lépéseit a vizumomnak. Már szinte minden megvan, még egy válaszboríték kell, azt majd veszek, bélyeg van szerencsére, kell még fénykép, amit most kell készíttetnem, továbbá egy egy éves terv az intézménynek, ami szintén az én feladatom, de megoldom valahogy.
Most ezen izzadok, pénteken megyek a bevándorlási hivatalba, remélhetőleg. Hajrá, remélem elfogadják meg minden. Két hónapot várhatok rá kb.

Jó szórakozást a múzeumos bejegyzéshez!

Eljött a nap, amikor eljutottam egy múzeumba! WOW.
Természetesen nem párommal, őt valahogy nem vonzzák ezek a dolgok, jönne, de minek, ha csak unná magát^^ Egy 55 éves levelezőtársammal találkoztunk, először, de nagyon jól sült el! Jópofa ember, elég jó angol tudással, komoly történelmi ismeretekkel (ami Japánt illeti) és nem utolsósorban komoly kapcsolatokkal.
No de, jöjjön az a rész, ami a kedves olvasónak (hehe, de „formális”, szóval NEKTEK) érdekesebb.

A képek jobboldalt:
1: Edo (azaz Tokió régen). A kis híd.kezdemény amit látni, Nihonbashi, melynek egy sokkal nagyobb mása is megtalálható a múzeumban, át is sétáltam rajta. Nagyon komoly volt ám!
2: Hölgyeknek gyalog-hintó. Elöl hátul egy egy erős koma, talán kettő-kettő, ha gyengécskék.
3: Daimyou birtoka, bejárat. (dajmjó, vagy valami ilyesmi…)

4: Daimyou birtoka (földesúr)

5: szintúgy, oldalról

6: belső. Ide tartozó érdekesség: a japán ácsok, nem használtak vasszegeket, csakis faszegeket. Remélem építész komámnak (igen NEKED:D) is tudtam ezzel valami érdekeset nyújtani, próbáltam levadászni az összes ilyen szerkezetis keresztmetszetet.

7: Még egy keresztmetszet, látni hogyan oldották meg a valamivel nagyobb belsőterek fedését. Nem vagyok egy szaki, sajnálom, a magam nyelvén próbálom leírni amit látok^^

8: Hova raktam azt a nyamvadt dobócsillagot? Má’ megint lenyúlta a gyerek?

9: Sorház, vagyis, egy tagja úgymond. Része… épülete… no, ilyenek voltak lépten-nyomon Edóban. (Tokió régen)

10: Család. A kis kopé még mindig rejtegeti valahol a csillagot ám. Biztos berakta az ellenőrzőjébe, egy ötös mellé.

11. Mindenféle régi képek. A magyarázat szerint „fantázia képes bolt”, vagy miféle… szóval, nem valós személyeket ábrázolnak, hanem csak úgy. De nem tudom… ők tudják. „fiction akármi store” volt azt hiszem, de már nem emlékszem.

12-13: Hajó. Angol felirat nem volt hozzá, vagyis én nem láttam (a dolgok felénél szerintem nem is volt), szóval.. annyit tudok róla mint ti, ez egy hajó. Az orrán valami lófarok utánzattal, mint a Hun és a Mongol zászlókon.

14: Mitsukoshimae, egy híres üzletház, mind a mai napig üzemel. Talán nem ebben a formában, hála amerika áldásos tevékenységének (értsd Tokió porig rombolása, mert ugye civileket csak terroristák ölnek, meg csak az iszlám olyan elvetemült, hogy ha atomhoz jut, akkor be is vesse… állítólag, azt mondta a téévéé)
No de, a lényeg, hogy az üzlet helyén ma is üzlet van, még a metroállomás neve is Mitsukoshimae, továbbá amit láttok jelet a kék függönyökön (függ, lóg, tehát függöny, lógony, akkor is ha nem az az ablakravaló-féle), az mind a mai napig a Mitsukoshimae jele.
15: A fehér épület tűzálló raktár. Mellette a „nyitott” Mitsukoshimae üzletház. Piac… Tűzálló mert kívül agyagból van, vagy ilyen dagasztott porból, koszból, és nem fából. Belül persze fa. Hát… a 100% (hiszen még a szegecsek if fából voltak) faháznál biztos tűzálóbb.

16-17: Mitsukoshimae, elölről és belülről. Japán hétköznapok az Edo korszakban. (Edo korszak – Tokugawák, sógunátus, zárt kikötők (a nyugatiak előtt), szabad kardviselet, stb. Ezt követte a „Médzsi” korszak, amikor a nyugat erőszakos betörésének hála, a sógunoknak egyre több nyugati baromságot kellett átvenniük, mire végül, polrgárháború tört ki, és újra a császár vette a kezébe a dolgokat. (erőszakos betörés: Perry és a fekete hajók, „erődemonstráció” után partra szálltak, és kereskedelmet követeltek. Szép, éljen a szabadkereskedelem, és meg egy csodás példája az amerikaiak civilizált kultúrájára

18: Csónak, de nem is az az érdekes. A kép jobb oldalán, láthattok papucsot. Igen, az a magas cucc. Párban áll, nem nehéz észrevenni. Mellette, látni valami magasabbra nyúló fadarabkákat, no, az a nagyobb papucs. Ezeket a topánkákat a tengerben, tavakban használták. A csónakot is, értelemszerűen.

19: Valami szertartáshoz valami díszes valami. Nem vicc, angol felirat nem volt, és akivel mondtam, annyit mondott hogy „ceremony, you see” jee jee áj szí. Kössz amúgy^^ Okos ember amúgy, csak sokkal többet magyarázott az épületeknél, egyéb relikviáknál, gondolom ez nem érdekelte annyira. Engem is inkább a következő ragadott meg. (Amúgy ránézésre egy mobil-szentély, amit felvonulásokon cipelnek körbe, mint nálunk egy körmenet pl.)

20-21: Edo, azaz a mai Tokió régen. (Tokió = 東京 = keleti főváros, eredetileg Kiotó volt a főváros, később lett Edo a főváros, amikor is a Tokió nevet megkapta. Kiotó nem ugyanaz fordítva amúgy, bár a főváros stimmel. Még régebben pedig Nara votl a főváros.)
A híd amit láttok, Nihonbashi (itt latinul mindenhol Nihombashinak írják, de talán azért, mert még az egységesített átírás előtt ráálltak erre. Amúgy meg a kiejtés a fontos, de ha Nihombashinak írjátok, egy rakás szoftver nem fogja tudni mi a halált akartok, és az életben nem vésitek be a nevét a gépbe)

22: Beltéri színpad. Jobb képet nem tudtam csinálni, mert ha lejjebb teszem a kamerát, üveglap, vaku, és egy nagy világosság lett volna az egész. A legtöbb esetben azonban a szabad ég alatt adták elő darabjaikat, úgyhogy, nem egy gyakori jelenség a színház mint olyan (inkább az esti darabok, de azok is inkább amolyan belső udvaron)

23-24: Színészek, azaz, utánzatok. Ezek csak bábok, jut eszembe báb: a japánok nem csak manapság nagyok robotika terén. Már az Edo korszakban is gyártottak, készítettek, persze nem a modern változatot, hanem régi, mechanikus robotokat. Bár adott időben nyugaton a becsukós szemű baba lehetett az igazi sláger, meg a hintaló, itt meg táncoló bábú, mindenféle pörgő, forgó, mozgó kütyük, elég komoly, bemutattak párat, de ott nem igen lehetett fotózni sajnos. Előadás volt.
Ne feledjük, visszatérve a színészekre: anno nem volt női színész japánban, a női szerepeket baba-arcú férfiak játszották, sőt, volt külön vígalmi negyed, ahol csak fiúk voltak, de legalább aki akarta, elkerülhette…

25: Színház elölről, a sok tábla amit láttok, amolyan műsorújság szerepét tölti be, itt éppen üresek. Volt egy színház 1:1 méretarányban, ahol léptek is fel, ott mutatták be a robotokat is, de magát az épóletet elfelejtettem lefényképezni, annyi volt mondjuk a különbség, hogy volt írva a táblákra. Nagyon pöpecek ezek a kis makettek. Mondjuk én úgyis imádom a maketteket. Van is otthon egy amit még mindig nem raktam össze^^ De ami késik nem múlik!

26: Riksa, ugye mindenki ismeri, senkinek sem kell bemutatni. Ha mégis, olyan mint egy taxi, egyszemélyes, és egy ember húzza.

27: Tricikli, a kis szamurájoknak.

28-29: Az első japán „light-car”. Most ez a kicsi kocsira vonatkozik, vagy az önhordóra, vagy tudom is én… de a lényeg, hogy valamiből az első. Amúgy nagyon kis jópofa. Ajánlom figyelmébe mindenkinek az illesztéseket, nem ám ujjnyi rések, míg nyugaton az még hosszú évtizedekig divat volt. Simán mennk vele egy kört, mert jó mókás lehet, ha beleférek, de nézni is jó volt^^

30-31: Japán elektronika. Praktikus bakelit-lejátszó, mini-hűtő és mozgókép-vetítő-isteni-csinálmány. Más nem igen volt kiállítva ebből a témából, talán a Japánokat annyira nem érdekli, engem azért érdekelt volna. Pl. egy 50-es évekbeli tokiói város berendezve, mint a régi lak amit mutattam ugye.

32-33: Időugrunk, visszafele, mert valahogy megkavarták a dolgokat. Vagy mi a sorrendet, mindegy. Jöjjön a kelet és a nyugat keveredése. Éljen nyugatiasodás. Ahogy kísérőm mondotta vala: az amcsik behozták a globalizációt, és betiltották a hagyományok felét. (pl az új kard-rendeletnek hála, elraboltak többszáz értékes kardot, ami fontos kincs volt a családoknak, lám-lám, ahogy a szovjetek itt, úgy az amerikaiak ott) Csak ott meg is emlékeznek róla, és sz*rnak bele hogy amerika pampog, nekik a saját embeik emléke és becsülete fontosabb, mint másoknak benyalni.
A két kép amúgy két egy időben „játszódó” lakás, jelezvén a kontrasztot. Ez valahol a világháború előtt lehetett. Vagy közben, tekintettel a falon lógó világháborús rohamsisakra.

34: Ismét egy kocsi. Láthatóan régebbi mint az előző. A sötét képekért elnézést, én vakuztam, de még így is nagyon sötét volt minden, amolyan félhomály. Fekete kocsit meg… hát láthatjátok.

35: Kiértünk a múzeumból, ezen a lépcsőn, ami mozog ám! Igen, a múzeum négy lábon áll, minden egyes láb egy épület, kb 3-4 szintesek. Nem tudom mi van bennük. Hatalmas monstrum, ahogy azt egy későbbi képen láthatjátok is.

36: Ugyanott állva, az ellenkező irányba tekintve: Szumó csarnok. Hatalmas, csak ahol én árok, az egy dombon van, úgyhogy csak a teteje látszott.

37: Egy felhőkarocoló, itt sok ilyen van, de ez úgy megtetszett, magányosan meg minden.

38: Tokió Edo Múzeum. Hatalmas. Négy vagy öt lábon áll, de én csak négyre emlékszem.

Készül az új bejegyzés, képekkel ,múzeumban jártam, amíg elkészül (egy-két nap) legyen itt egy érdekesség a bankokról és a gazdaságról. Nincsen benne politika, egy pártot sem említenek, sőt, az elmúlt kb. harminc évet öleli fel, és bemutatja hogyan működik a bankok hitelrendszere, mi az a banki akármi:P Nagyon szépen elmagyaráz mindent, nézzétek meg nyugodtan. Mondom, TELJESEN politikamentes, csak csupán nyers gazdaság, érthető magyarázatokkal, átláthatóvá teszi.
Dr. Drábik János (Szabad Európa Rádió nyugalmazott szerkesztője)

Hozzászólni lehet, sőt érdekelne, de POLITIKÁT MELLŐZVE.

Ha valaki politizál, az csak én lehetek, én blogom, én itt kiskirály vagyok, egy zsarnok, aki kiéli megalomán hajlamait a blogjában^^

Új bejegyzés készül, eddig tíz képnél tartok, a duplája lesz ha kész lesz. Múzeum, érdekes képek, házakról, járművekről, stb.

Ez most gonosz lesz!
Amikor valami vicceset szeretnék olvasni, vagyis inkább röhejeset, elolvasom az otthoni híreket.
Lám lám, A posta kerékpárokat vesz! 1,1 milliárd forint, 4800 bringára, 30 utánfutóra és öt év karbantartásra.
Mondjuk a 30 utánfutó összesen 100 millió forint. Alumínium felni, kipörgés-gátló, stb. Mert máskülönben nem értem, hogy harminc kétkerekes talicskán mi kerül ennyibe.
Marad a 4800 kerékpárra 1milliárd. Kerekítsünk jótékonyan, 5000 kerékpárra 1 milliárd. Még így is 200.000forint jön ki egy bicajra.
No de, én még mindig optimista vagyok, és úgy gondolom, valami hihetetlen jó bringákat vesznek a postásoknak. Elöl-hátul teleszkóp (rugó, akármi), kismillió sebességfokozat, szuper-könnyű váz, pihe-puha ülés, stb.
Erre jön az újabb pofon: nincs sebességváltó a bringákon, és egyenként 28!!!!!!!!!!!!!kilót nyomnak.
Ez közbeszerzés volt, amit egy szlovén cég nyert, a számtalan magyar MINŐSÉGI bringával szemben, akik olcsóbbak is lettek volna.
Itt Japánban, egy egysebességes bringa, ami gyönyörűszépen néz ki, és max 15 kilót ha nyom, kerül kb 15e forintba. Itt rommá használják. A rendőrök bringája, kerüljön mondjuk 25e forintba, és a postásoké is sacc/kb.
Aki ezek után is elhiszi, hogy a posta tényleg ennyiért vesz bringát, annak gratulálok^^

Én kis híjján leborultam az ágyamról, viccesen kezdődött a reggel.

Szokták használni az abszurdisztán nevet… találó.

Még egyszer utoljára: 28 kilós, egysebességes hulladék bringákat, 200.000forintért. (és én 5000 darabot számoltam, nem 4800at, és a 30 utánfutónak megelőlegztem az összesen 100millás árat… magyarul ennél még sötétebb a helyzet)

Itt Japánban minden okés, meg fogom kérdezni itt egy ilyen beszerzéshez mit szólnának, de azt hiszem, nem elégednének meg a felelő lemondásával, hiszen itt még él a halálbűntetés intézménye, és ráadásul nem elfogultan alkalmazzák.

Jut eszembe: 8 órával megelőzlek titeket^^ Nálam már 2008 lesz, amikor ti még otthon készülődtök^^ lolka bolka
Csak menőzni akartam!