Nem tudom fogok-e még 2008 előtt írni, úgyhogy most kívánok mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET!

Ezen ünnepi alkalomból, felteszem az érdekesebb képeket hazautamról, amiket a Skyliner-ről fényképeztem. A képek ablakon keresztül készültek, úgyhogy rendesen tükröződik benne pl. az előttem található ülés, továbbá a nyugati oldalon ültem, délután, magyarul amikor gyönyörű naplementét láttok, az ugyanúgy teljes világosságban készült, csak ugye a fényképezőgépem művészi hajlamokkal rendelkezik. (máskülönben, elég vicces, hogy mások az ilyen képeket milyen művészinek veszik, rakok majd fel hűűű olyan művészit mint Odaibáról… lol, vonatról kifelé, mozgás közben, egy sima digi kamerával. művészet a ****t)
Az első kép, az az első kép. Igen, amit a vonaton ülve készítettem. Semmi érdekes, egy lakótömb, egyenlőre nem Tokyo, Chiba. Mire Tokyoba értem, már elfogyott a fotós kedvem. Egy órán át csattogtatni fárasztó, ülve is^^
A második képen jól megfigyelhető egy emelt-pálya. A kábeleket meg az ívet elnézve, szerintem én is azon haladtam… de az autópályák is ilyenek. Kb.
A következő kép (kapásból egy fényár-kép) azt mutatja, hogy a kis picike családi házak, hogyan ékelődnek be a nagyobb épületek közé. Ugye ahol nem államosítottak soha, és ahol az embereknek megadatik az esély a normális életre, bizony sok embernek van saját háza. Ráadásul itt őrületes ingatlanárak vannak néhol.

Tagolom a sorokat, remélem így jobban átlátható lesz^^ A következő kép valami kopár park. Vicces, bár ahogy elnézem, baseball pályának is elmenne, ami itt elég menő, úgyhogy lehet, hogy annak használják, azért ilyen kopár. De ehhez nem értek.
Kertváros következik, ilyen kis picike. Sok fát nem látni, amit amúgy nem értek. Oké, kicsi az udvar… de pl. Óbuda mennyivel barátságosabb a sok fával. Mondjuk ez sem olyan rossz.

Skyliner. Avagy スカイライナー, vagy valami ilyesmi. Tükör mellett mentünk el, azért tudtam lefotózni. Haha, nem is tükör, az egy igazi vonat ott. Vagy az ötödik ami mellett elhaladtunk, mire észbekaptam.

Folyópart, telep, művészi megvilágítás, van ahol direkt egyenesen belefényképeztem a napba, szép lett, de felesleges felraknom…

Híd. Nem közlekedési, egyszerűen kábeleknek, vagy valami vezetéknek. Nálunk ez felér egy összekötővel. Mellékesen: itt azokra a hidakra is ügyelnek, hogy ne legyen veszélyesek, amiken nem halad élő ember soha az életben, nálunk, rohadjon bele a Dunába. Lásd Margit-híd, északi-összekötő. Forgalom ide vagy oda, azért az emberélet csak értékesebb, nem?

Rózsadomb-Tokió. Elég nagy házak, amolyan „mansion”. Ettől amúgy hülyét kapok, hogy ennyi angol szót használnak. Rendben, az én dolgomon könnyít valamennyit, de … báh…

Rózsadomb 2. háttérben egy fényes égitest.

Tudnivaló: Amikor nagy kerékpár-tárolót látsz, állomás következik! Ez esetben, a másik oldalon volt a tároló, bele is robbant a képbe az állomás peronja. Ez az állomás ELHAGYATOTT része. Mit veszünk észre? TISZTA. Nem szemetel senki, amúgy gondolom takarítva is van. Ja és… NEM LOPNAK FÉMET. Milyen érdekes…

Benzinkút. Sajnos pont egy nyugatibb fajtát kaptam lencsevégre. Az alap nebzinkút, főleg Tokió belvárosában, nem ilyen. Kocsi beáll, de nem ilyen dobozon van a pisztoly, hanem a tetőről lóg le. Kutas jön, kis sámlira áll, lehúzza, tankol, visszaengedi. Ez nálunk tök felesleges lenne, de itt a szűkös hely miatt, cseles furmány.

Apartman-blokksz. Juhé.

Felhőkaristolók és kis viskók. Ez már Tokió elvileg. Nem nevezném unalmas városnak, változatos, ezekkel a lépten nyomon váltakozó negyedekkel, a két felhőkarcoló közé beékelt ósdi kis viskóval, a mindenhol közlekedő gyalogosokkal és bringásokkal.

Állomás. Ez egy vasúti állomás. Funabashi. Ilyen minden állomás. Tiszta.
Amúgy ez érdekelne… komolyan. Miért van az, hogy itt meg tudják oldani, hogy a vonat egy FEDETT és TISZTA peronhoz érkezzen, míg a MÁV képtelen erre? Nem csak a Skyliner áll itt meg, az összes helyközi járat is. Érdekességképp, ha helyközivel mentem volna, amit persze utólag tudtam meg: 900yen lett volna kb egy másfél órás út a vonattal. Ez amolyan… 1450Ft ha hasamra csapok. Mindennemű kedvezmény nélkül. Csodálatos dolog az internet, főleg az INTELLIGENS BELFÖLDI MENETREND alias Elvira drága. (amire a kalauzok mindig felhívták a figyelmemet, hogy ami ott fel van tűntetve, az nem biztos hogy létezik, éljen! Erre láttam élő példát, amikor egy kisasszonynak részletezték, hogy az Elvira egy sz**, és a járat amit kinézett, nem létezik. A kisasszonynak a kezében volt a kinyomtatott oldal, úgyhogy nem a rosszul leírás vagy emlékezetkiesés esete forgott fent.)
Nos, megnéztem… ugye itt helyközi gyorssal, amolyan másfél óra az út. Otthon egy másfél órás út, 1050 Ft körül kóstál. Székesfehérvár-Déli-pu. járatot néztem. Egy időben, rendszeresen jártam ezen járattal.
1: használhatatlan WC
2: nyithatatlan ablakok
3: érinthetetlen párkány (enyhe kosz)
4: pontatlanság
5: undorító koszos putri megállók
6: jelenleg ha jól tudom, sorra megszűnő kedvezmények, vagy már megszűntek.
Mindössze 400Ft különbség, Japán helyközi (ráadásul Tokiónál, ami a legdrágább városok közé sorolandó)
1: klíma
2: patyolat tiszta, még a kapaszkodók sem csúszósak vagy ragadósak (itt a helyközi olyan mint otthon a HÉV)
3: pontos, mint az óramű
4: fedett, tiszta, ragyogó megállók, kedves személyzettel, ha bármi kell
5: rendes kedvezményrendszer tanulók számára

LOL
Boldog Új Évet Kívánok! És kívánom hogy egyszer Maradványország is normális legyen! Főleg mivel az alapok adva valának.

Mint már említém, közel egy hete^^ Felajánlotta újdonsült komám, hogy megmutatja Szőul egyik nevezetességét, Insadong-ot. Ez egy amolyan, távol-keleti Váci utca. Forgalommal, mert itt valahogy, mindenhol járnak kocsik, gyalogosok, egyazon úttesten, és mégsincs anyázás áradat, meg kürt-koncert.
No de, szépen felkeltem, reggeliztem, és a megbeszélt időre kimentem az utca végéhez. Koreai komám jött is, hozta barátnőjét és még egy pajtását. Apró kitérő: ő maga forgatókönyvírónak tanul, barátnője rendezőnek, komája meg színész, és már szerepel is egy sorozatban ha minden igaz. Ők fogadtak, és útnak is indultunk. sokat nem beszéltünk Insadong-ig, mivel a srác akit én ismertem, meg párja, nem igen tudnak angolul, a színés srác meg eleinte kerülte az angolt. Insadongban minden boltot, üzletet megnéztünk, míg nem, éhesek nem lettünk és betértünk egy „étterembe”. Érdekes volt… a bejárati ajtó egy kis fa-tákolmány volt, benyitva a konyhában találtuk magunkat, mintha falun lennénk. Utána, a konyhán keresztülverekedve magunkat, cipő le, és egy pici, egyszobás akármibe tértünk, ahol a földön ülve lakhattunk jól, apró asztalocskák körül. Képet nem készítettem, ugyan érdekes lett volna, de annyira érintetlen volt… nem volt pofám villantgatni. Egyáltalán kamerát a kezembe venni. Ismét kaptam egy nagy adag fűszeres kaját, jól is laktam tőle, majd elgémberedett végtagjaimmal megpróbáltam távozni.
Evés közben, mellettem ült a színés srác, nevezzük Rómeónak, majd kiderül miért, és segített enni. Miért is segített? Itt nem ám készen kapjuk a kaját, keverni kell, ezt csinálni, azt csinálni, és mint egy anyuka, vagy feleség, állandóan mindent megcsinált nekem. Ekkor még nem volt gyanús, inkább úgy éreztem, én vagyok a hülye^^ Amúgy a koreai evőpálcák fémből vannak, és valami fura alakjuk van, úgyhogy számomra szinte lehetetlen volt velük enni. Miért fémből? Volt egy uralkodó, aki félt hogy megmérgezik. Fa evőpálcáját méregbe mártják, stb. Akkor hozott egy rendeletet, ami azóta már egyszerűen megszokássá vált. Evőpálca, fém. Mondjuk ez annyira nem fura, belegondolva hogy Magyarországon is fém-evőeszközöket használunk, nem pedig fát.
Cipő felvesz, konyhán átküzd, utcára kiér, nyújtózkodik. Sétálgattunk tovább, hagyományos teaházat keresve, miközben be-be tértünk kis üzletekbe, mindenféle emléktárgyakat nézegetni. Végül találtunk egy teaházat, ahol ismét a földön kellett ülni, és ismét Rómeó lett a párom. Mondjuk érthető okokból. Beszélgettünk, beszélgettünk, hiszen Rómeóról kiderült, tud angolul, meg japánul is picit. Aztán mondott valamit, de nem értettem, mert koreaiul mondta, de a többiek készségesen fordították, hogy szerinte jóképű vagyok, meg szép. Elsőre meglepődtem, de gondoltam, móka koma, hát szégyenlős fejet vágtam, megköszöntem koreaiul (mert olyan rohadt okos vagyok, hogy még ezt is tudom), és bevágtam, hogy milyen csodás barátságnak nézünk elébe, és hogy ő is milyen jóképű gyerek. Én viccnek szántam… Ő elpirult. Komolyan. Aztán meg elkezdett közelebb ülni meg minden… oké, jófej volt, de azért kicsit már rémisztő kezdett lenni. Idővel csillapodtak a dolgok. Elindultunk haza, és a sarkon, ahol útjaink elváltak, szomorú búcsút vettünk, és végül Rómeó, vagy háromszor a nyakamba borult, hogy köszöni a gyönyörű napot. Lehet, hogy van egy új rajongóm.
A képek jobb oldalt sok magyarázatot nem követelnek, csak az utsó kettő.
A lánykás képen ugye komám, barátnéja illetve Rómeó látható.
Rómeó viszonylag magas, látni amikor mellettem áll. Nagyon kedvesek voltak, nagyon jól éreztem magam velük, és remélem tartjuk majd a kapcsolatot a jövőben is!

Karácsony nálunk, képekben:
1: Párom gőzerővel gépezik, még délután.
2: Hazaérvén, párom a mellékesbe záródott öt percre, hogy kilépve valami ilyesmit lásson. Nem nevetni, jobbat nem tudok sajnos.
3-4: Párom felfedezi magának a díszeket, meg a két kis csomagocskát.
5: Időközben meggyújtottuk az illatos gyertyákat is.
6: Sőt, amit a párom hozott tortát, azt is megtűzdeltük három gyertyával. „Mennyből az angyal”, „Sleigh Ride”, aranyos Merry Christmas, döbbent Peti, amikor a villanyborotvát megpillantja, meg a gigászi csokis-nasit amit kapott. Nem beszélve a finom tortáról, no meg az elmúlt három hónapról, amit páromtól kaptam.
Életem első karácsonya, amit nem otthon töltök… hiányzik… de hála páromnak, azért jó volt így is^^
(a sötét képek elmosódásáért elnézést, a karom még mindig nem fényképész-állvány, a fél perces exponálásokhoz)
(szemfüleseknek: a tortá más mint amit tegnap feltöltöttem, vagy azelőtt… mivel azt otthonra vette párom, ezt meg ide. csak akkor még nem tudtuk melyik kerül hova^^)

Első éjszakámat ugye a reptéren töltöttem, mivel éjfél tájt tudtam volna elhagyni a repteret, és a vendégház akkor már nem fogad új vendégeket. Sebaj, a fél hatos, azaz az első busszal, elindultam Szőulba. Seogyo Hotel-nél kellett leszállnom, még jó hogy szóltak, mert sem angolul, sem koreaiul nem hangzott ismerősnek a megálló neve…
Az hogy minden egyes taxis dudálva farolt mellém… az egy dolog, de hogy közel két órán keresztül kóvályogtam a csomagommal mire végre megtaláltam a vendégházat. A koreaiak imádnivalóak, maguktól jönnek segíteni. A legvagányabb külsejű fiatal is olyan kedvesen próbál segíteni, hogy az valami hihetetlen. Így történt, hogy miután egy Family Mart-ban eligazítást kértem egy sráctól, hamarosan újra arra keveredtem, mert kiderült, valamit félrenéztünk a térképen. Nem baj, nem akartam már nyaggatni, de a bolt előtt volt, és odajött hozzám mosolyogva, hogy mutassam a térképet. Közben jött egy srác, vevő, úgyhogy bementünk a boltba. A boltos azonnal megkérdezte a vevőt is, hogy nem tudja-e mi merre, meg, hogy tud-e angolul, mert én nem igen beszélek koreaiul. Arra jutottunk, hogy elkísér, mert ő tudja hol van, ráadásul pár szót makogott angolul.
Később kiderült, hogy a boltos nem a haverja, tök idegen, csak megkérdezte, ő meg arra lakik, hát megmutatja. Nagyon rendes srác volt, úgyhogy meg is beszéltem vele, hogy este hatkor, elmegyünk vacsorázni egyet, meghívom. Egyszer élünk, ő nagyot segített, hát valahogy illik meghálálni.
A szálláson ledőltem, csótányvadásztam, rendbetettem magam, utána aludtam megint egy jót, majd elmentem találkozni a sráccal. El is vitt egy közeli kis vendéglőbe. Szerintem külföldi nem nagyon jár oda, mert amolyan kis kricsminek tűnt, tévével, amin épp a választások mentek, és olyan igazi korai asztalkával, aminek a közepén tűzhely. Jött is a hami (a koreai kaja alapból erős, fűszeres… szóval amikor erőset kérsz, akkor valami eszméletlen durvát kapsz), az alap erősséggel, meg egy általuk csípősnek minősített leves, ami… én úgy a negyedik kanál után feladtam. Erős volt na. A többi kajót befaltam. Nem tudtam mi volt, de utólag mondták, hogy sertés belsőségek. Finom volt, úgyhogy nem igazán zavart.
Időközben jött egy telefonhívás a srácnak, és amikor letette, kérdezte, hogy a barátnője csatlakozhat-e. Mondtam hogy persze, miért is ne. Erre felhívta a barátnőjét hogy jöhet. Én azt hittem lehidalok. Ugye Magyarhonban ez úgy szokás, hogy megbeszélem párommal hogy áh, komával ülünk itt és itt, gyere, utána megkérdem komám, hogy ugye nem baj ha jön a párom? Ő meg, halál komolyan megkérdezte, és utána visszahívta a barátnőjét, aki várt a beleegyezésemre. No, kisvártatva megjött a barátnője. Ha nem tudom, hogy egyetemisták, akkor kb. 17nek nézem az amúgy 21 éves párját. Móka. No falatoztunk még egy sort, iszogattuk valami koreai páleszt, aztán irány vissza a szállásra.
Amióta kumiszt ittam, valahogy nem érzem erősnek az italokat itt. Oké, itt a teával egyező erősségű a kemény ital, aztán persze van igazi kemény is, de a kumisz amit Kobében ittam… na az valami. Odapörköl a számnak, a torkomnak, és mellette finom.
No de, vissza Szőulba, mondták, hogy másnap megmutatják nekem Insadong-ot, amolyan butikos utcácska, mindenféle hagyományos dolgokkal.
Ám a másnapot, majd legközelebb írom le, most pedig jöjjön pár kép!
Az első két kép, a szállásról készült. Az egyik fürdő (ahol látszott a lehelletem, olyan hideg volt, megvolt a romantikája) illetve a szobám, ahol egyedül én aludtam, szerencsére, a bal alsó ágyon. Éppen ott terpeszt a szjútkész.(azaz koffer… )
További képek: a kutya Leon, Rie egyik shitsuja, továbbá a torta amit karácsonyra vett a munkahelyén (Denny’s Family Restaurant) és egy kép Odaiba-ból, ahol tegnap jártunk, hogy lássuk a várost karácsonyi fényekben.　(a háttérben a Rainbow-Bridge, az a színes izé, híres ám)
Én elkészültem a takarítással, a karácsonyi díszekkel. (papírból vágtam párat, a szép nagy ablakomra)
Holnap Mennyből az angyal, süti (amit otthonról kaptam) és egy esti séta talán.
Lesz kép művészi alkotásomról, már csináltam, csak még nem töltöttem fel, ami késik nem múlik, így is vagy 20 kép várja a közlést. Najó, lesz amit nem rakok be, mert felesleges.
Amennyiben holnap nem írnék (ki tudja hogy alakul a napom):
Békés, áldott, szeretetteljes és boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! ☆

Mint látható, vannak ékezeteim, nem Magyarhonból írok, tehát nagy valószínűséggel Japanban ülök. Nem ment ám ez ilyen könnyen.
Szőul, Inchom reptér, vagy mi… check-in… PEti adja a papírjait. Magának nincs újrabelépési engedélye Japánba, se vízum, se repjegy tovább másik országba, így nem engednek felszállni. Na mondom… penisu… (aki tud picit Japánul, az tudja hogy ez hogy olvasandó) No de, engem sem olyan fából faragtak ám, hát akkor kezdjük el a „de a szerelem” „de ezt hadd a japánok döntsék már el Naritában” meg „mostakkormitévőlegyek”, „hiszen én egy ártatlan jófej emberke vagyok”. Végülis, fél óra alatt eljutottunk odáig, hogy felhívják páromat, aki amúgy éppen órán ül. Mondtam, mi van ha nem veszi fel? Hát akkor nem repülhetek Japánba. Ja, és akkor Korea nyakán maradok? Végülis… én is magamnál tartanám a bevándorlókat, csak mert Románia azt mondja.
No de fölvette, és kb 5 perc után: You can check in here please. Mert hogy párom felelősséget vállalt értem. Ennyi… a légitársaság félt felelősséget vállalni értem. Mondtam alapból nem hivatkoztam volna soha rájuk… bekaphatják. Nem érdekel hogy megy ez hivatalosan, de ha egy ótvar koszos pudvás csöves lennék, valami bantu faluból teszem azt, vagy valami kínai nyomornegyedből (itt mindkettőből elég sok van) akkor megértem… na sebaj, első lépcső meg volt.
Repülőn semmi izgi, egy turbulencián kívül, meg azon kívül, hogy késésben voltunk, és korábban érkeztünk meg… szóval a gép lelkét kihajtották. Amúgy itt Ázsiában elég aggresszíven szállnak fel. Mindig a gyomromban az agyam. Japán, Narita, bevándorlási akármi.
Kedves csinos lányka a bevándorlási tiszt, adom az útlevelem. Hmm hmm… repjegy kifelé? Nincs. De hát vízum sincsen. Igen, nem is tudtam hogy Sherlocknak volt japán dédunokája. Na, nem bunkózok, mert nagyon rendes volt, és ez a kérdés inkább amolyan, gondolkodási idő volt neki szerintem, vagy kötelező akármi. Törte a fejét hogy mi legyen. Kérdezte mi a szándékom. Mondtam, hogy házasodni óhajtunk párommal, csak hát parás megkérdezni a szüleit, és ezért várunk vele. Meg mondtam hogy nekem mások mondták, hogy ez a Koreába menés milyen jó ötlet, és akkor amikor visszajövök, majd kapok vízumot. Mert ugye megígénylem, és 3 hónap alatt bőven elkészül, és akkor már nem kell utazgatnom.
Hát hát… kérem használja a gépet. Ez egy IGEN volt^^ A gép pedig egy kis doboz, ujjlenyomathoz, meg fényképhez. Egyes emberek ezen miért akadnak ki… Amerikába nem megyek soha, kapják be, ott mindent rávernek az emberre, ellenben itt nem. Szóval, ennyit igazán megtehetek én is. A fényképezőgép nem igazán bírta a magasságomat, úghogy besüllyedtem picit neki. Aztán amikor készen voltunk, kezembe akadt a tárcám (jajj tök véletlenül) benne pár képpel párommal, mutattam is neki, hogy lám lám, itt van ám, tényleg van, és milyen cukika… Na, azonnal mosoly, vidámság, köszönet, mittomén. Úgyhogy, Japán hatóságokkal, akármilyen szigorúak a szabályaik, még mindig nagyon jó tapasztalataim vannak. Nagyon kedvesek, és próbálnak segíteni. Nem ragaszkodnak a szabályokhoz ezerrel, van személyes elbírálás, és nem negatív értelemben.
Bejutottam Japánba. Most készülök kicsit elmenni sétálni párommal, kifújni az idegeskedést. Később jönnek majd fényképes bejegyzések, nem sok kép, meg a fele Japánban készült, a vonatról, hogy lássatok többet ebből is.
Hehe… most meg akkor monetary küzdelem jön, de valahogy azt is megoldom^^
Végezetül (amolyan frissítésképp, mivel utólag írom eme pár sort), pár kép, így előre is: Az aluljáró, az a földalatti járat, ami Ueno állomásról (metró és JR (Japan Railway vagy mi)) vezet a Keisei járatokhoz, ami a Skyliner is, amivel én utaztam. (google-ban rá lehet keresni, Skyliner Tokyo, dob ki rá képet ha jól emlékszem, és nem, ez nem a Shinkanzen)
A szemeteses kép, a szobámban készűlt, Koreában, mikor is megérkeztem végre. Aki jól figyel, a kuka közepével egy magasságban, kicsit balra tőle, van egy pont. Az a pont, egy szép termetes csótány volt, akit két órán át megrűrtem, amíg lustálkodtam, de utána rövid távon véget vetettem pályafutásának. A szállás egyáltalán nem volt koszos, de itt a nagyvárosokban ez elég gyakori. Én lakomban is volt már egy, a füriben, de a hülye a lefolyóba menekült, onnan is jött azt hiszem, úgyhogy kapott egy adag lefolyótisztítót.
Utolsó kép pedig azt mutatja, hol íródott a blog az elmúlt pár napban, ékezetek nélkül. Kényelmesnek nem mondanám, de, azért bírtam:P

Harom mondat, vaghyis inkabb mondatocska, amit a fejembe vestem:
ahnnyonghaseyo – (annyonghasyejo) hogy vagy? amolyan udvozles
ahnnyongikahseyo – (annyongiikaszejo) elkoszones
kahmsahahmnida – (kamszaamnida) koszonom
Na most keszulodom a varosba. Nagyon jot aludtam, ma lesz ket uj szobatarsam elvileg. sebaj, reggel koran kelek es robogok a repterre, izgulas ezerrel majd, de elvileg minden ok lesz^^

No, idokozben talalkztam uj koreai komammal. Elvitt vacsorazni egy kis vendeglobe. Ettunk koreai kajat, ittunk koreai paleszt, es kesobb csatlakozott hozzank a baratnoje. Termeszetesen eldicsekedtem az en csodas parocskammal is, nagy sikert arattam^^
Itt eppen valasztasok vannak, az a keves ember akivel beszelem, nem a nyertesre szavazott, de itt legalabb harom eselyes befuto volt. Kicsit demokratikusabban nezett ki, ja es meg tobb lehetoseg, csak ez a harom kapta a legtobb voksot.
A kajajo eros volt, de finom, a palesz lagy es finom, a srac rendes es elozekeny, parja csakugyan.
Meg is beszeltuk, hogy holnap egykor talalkozunk isment, es elmegyunk tradicionalis helyeket nezegetni. Estemeg inni^^
11kore elotte megyek el a hazigazdaval valami hires koreai szaunaba. szep lesz ha meztelenkedos, de teszek ra, ki kell probalni! csak vigyazok a szappannal^^
A srac meg a baratnoje (akikkel enni voltam wowoznak^^ world of warcraft ugyebar. moka moka.Most eppen van itt ket uj vendeg, akik jartak Magyarhonban mar, meg ugy 15 evvel korabban. Az uj vilagbol vannak, rikanusok, azert igy irom, mert ralatni a gepre, es nem akarom reklamozni h roluk irok, elvegre felreerthetik.
szoval, jo hely ez. Japan ettol meg hianyzik, de itt az emberek kedvessege karpotol sokmindenert.
Egyenlore ennyi. Mint mindig:D

Igenigen, megerkeztem, a laptopomrol vmiert nem megy a net, hat a „hazi geprol” nyomulok. Ez meg koreai, es mint olyan, kilove az ekezetes diszparade isment.
a szallasrol mar vannak kepek, tiszta meg minden, bar egy csotannyal mar talalkoztam, beke poraira.
a visszajutassal kapcs (vizum) meg vannak izgalmaim, no meg lesznek is amig meg nem kapom, de eddig azt mondtak nekem, akiket kerdeztem, h rendben koll lennie.
jo hideg van, olyan koszos a varos mint budapest (tokyo utan kesz sokk…),az emberek viszont nagyon segitokeszek. eltevedtem ugye, mert miert is ne. de mindenki jott hozzam, latvaveszett tekintetemet, es probalt koreaiul, par angol szot belekeverve, persze szigoruan koreai kiejtessel (nem akkcentus, hanem mintha magyarul mondjuk a right-ot rajt nak olvasnank)
talalkoztam egy nenivel, aki japan szavakat is hasznalt, es vegul japanul mondta elmi merre. koveve utasitasait, elhaladtam egy family mart elott, ahol mar kerdeytem az eladosracot, jott is ki, hu ho mi merre, vevot!! kerdezett, o is srac volt, es pont a szallas utcajaban lakik, ugyan nem hazakeszult, de elkisert vegig. hatkor talalkozom vele, behivom egy aprobb vacsira. nagyon megorult neki^^ sokat nem tud angolul, de kerdezes nelkul segitett, ugyhogy ez a minimum. amugy itt ket fone a vacsi olyan mint tokioban egynek. kb… 1yen 6,2won, vagy vhogy igy. 10000 won volt a busz a repterrol. kevesebb mint 2000yen. a busz tepett ezerrel, es itt annyiranem kedvesek a kozalkalmazotak, legalabbis munka kozben nem… vagy csak eza sofor… apropo-po sofor.
megerkezven a repterre, taxisok HADA rohant le, hogy hotel taksi go go go. mondtam nagy lorudit, itt alszom a repteren. a varosban is, fel percenkent dudaszo, es farol mellem a „taksi”. durva. ennem bizom az ilzen aggressziv allatokban, reven jartam pesten eleget. a nyugati meg a keleti palyaudvari hienak… akiket ugyanolyan buntetessel sulytanek mint a tolvajokat. minimum. de itt lehet ez alapfelallas, hogy igy vadasszak az utasoka. tok rendes hivatalos txik voltak… sebaj, nem kenyelmeskedunk.
egyenlore jo hely, tetszik… bar… tokio mar most hianyzik… meg japan ugy ahogy van. persze, parom is. de mindent leszamitva… maga az orszag hianyzik… meg ahol lakom, a kornyek. tenyleg olyan nyugodt, bekes minden.

Nos, itt vagyok a repteren, nemsoka Koreaban leszek. Penteken jonnek vissza, es akkor kell kapjak ujra 90 napos turista vizumot. Eldol mi lesz belole. Aki ezt olvassa, gondolj ram, es szurkoljon. Elore is koszonom!
egyenlore megprobalok orulni koreanak, aztan nem leizzadni „hazafele”, hogy kapok-e vizumot. nekem azt mondtak kapok… hat akkor el is hiszem! de azert az imak meg szurkolasok johetnek^^
mara ennyi. hosszu ejszakam lesz, a koreai repteren:P

Aki túl fiatal, úgysem érti, aki meg érti, annak már mindegy^^
Igen, SPAM. Ma valamiért rekord mennyíségű ilyen levelet kaptam. Megszoktam már hogy a levélszemét mappámban sorakoznak az ilyesmi levelek, hoyg a feleségem de megörülne ha egy anakonda bújna meg a sliccem mögött, vagy hogy ha háromágú vasvilla lenne a harmadik lábam, de ez a monstrous phallus megmosolyogtatott. Egyedül árválkodott épp a mappában, megragadta tekintetem ez a két szó, és máris vidámabb volt a reggelem. Na nem mintha amúgy rossz lenne.
Holnap repülök Koreába, érdekes lesz. Első éjszakát a reptéren töltöm, mivel éjfél körül végzek mindennel a reptéren, tehát jeee. Sebaj, reggel az első busszal megyek a szállásra, találjam meg. Mondjuk elég jó térképet nyomattak róla, szóval annyira nem aggódom. Bár eldugott utcácskában vagyon a vendégház.. de hát olcsó kellett, ez van. Két éjszakára megyek, legalább nem lesz drága. (ugye az harmadikat, azaz az elsőt, a reptéren töltém vala)
Más újdonság nem nagyon van… ja, megjött édesanyám csomagocskája otthonról, úgyhogy ettem végre TARHONYÁT!!! Nagyon finom volt^^ Virslivel, megpirítva picit… hmmmm
Párom édesapját pedig meg kell tanítanom sakkozni^^ Sebaj, legalább jobban megismerem. Most pedig visszatérek a japán tanulmányaimhoz, munkát kicsit félreteszem amíg haza nem érek Koreából, mivel japánul is kéne már tanulnom. (munka félretétele azt jelenti, hogy nem azt csinálom reggeltől estig.. csak amikor muszáj akkor foglalkozom vele)
Végezetül egy kép rólam, semmi különös. Ez még Kobéban készült. Lám lám, ilyen most a hajam.