Ma a hét legérdekesebb eseményéről írok, vagyis a múlt hétéről, hiszen ma hétfő van. Egyik este ismét megremegett a föld, eddig ez volt a legnagyobb amióta itt vagyok. Elég rendesen lehetett érezni, és bizony elég hosszú időnek tűnt, volt jó pár másodperc. Ez rövidnek tűnik, de amikor remeg a föld, nyikorog az acélszerkezet meg csörömpölnek az edények picit, na meg mozogsz te magad is, hiszen nem lebegsz a föld felett, akkor bizony elnyúlik az a pár másodperc.
Na mondom, ezzel is megvolnánk, de nem ám, mert fél órára rá jött a következő Isten csapása: égzengés. Én otthon már megszoktam a durva égzengést is, amikor recseg ropog az ég, mintha ránk akarna szakadni, ha nem is fél tőle az ember, elég zavaró és kellemetlen. Itt ez máshogy megy. Az otthoni égzengés itt még lepkefingnak sem menne el. Egyetlenegyet dörrent az ég, az egyetlen bevillanó villám után… én ilyet még nem pipáltam. Azt hittem elkezd bennem visszafelé keringeni a vér. Már készültem is, hogy jön még pár, de szerencsére nem jött. Ilyen még nem volt az életemben az egyszer szent. Mostmá rilyet is hallottam, meg fogok is. Páromnak megírtam, hogy figyu, földrengés, meg az égszakadás? Tömör válasz: aham, dörög. Hirtelen nagyon picinek éreztem magam (-_-‘)
A mai nap folyamán sokat kellett törivel foglalkoznom, mivel ez is a munkám része vala, továbbá elkezdtük összerakni a weboldalt, a nyelviskolának. Az email címem is készül, érdkes lesz az előtag:
sikulmadu. A Madudákot nem én óhajtottam megnyírni, mondták így rövidebb. A Sikul pedig? A Péter ugye kő, szikla, de hát legyen már valami „hunosabb” nevem, találta ki a kedves vezetőség. Kérdezték mi a kő meg szikla magyarul, leírtam, de mondtam, ha tudnak valami mást, az is megfelel… Erre kiderült, hogy Szibériában biza a szikla az sikul, magyar fonetikus írással szikul. A Japán nyelvben is számtalan szó van, ami ugyanúgy hangzik és jelenti mint a magyar megfelelője. Pl.: issai – összes, ataeru – adni (nem más mint a mi igénk, a japánban van „eru” végződés igénél, ha ezt levesszük, akkor ad – ata, lám lám), bou – bot, chikai – rövid, csekély. Ez csak pár példa, többszáz, több ezer szóból. Tudnék listát adni egy rakás nyelvről, a Keltától a Suméren át, amelyik ilyen hasonlógásokat mutat. Nem magyar ember rakta össze, hanem ázsiai kutatók, épp az én dolgom a magyar megfelelőket megtalálni, és megnézni, hogy van-e valami köze hozzá. Érdekes munka, és hihetetlen dolgokra jöhet rá az ember.
Na meg így könnyebb lesz japánul tanulni^^

Voltam két napja párommal és barátnőivel Izakayában. Ez hagyományos Japán étkezde. Általában, egy bizonyos összeget fizet az ember, és azért mondjuk két órán át tömheti a fejét, ez más volt, itt fogásonként kellett fizetni. Nem is rossz amúgy, egy rendes lakomát csaptunk, fejenkét kb 2000yenből, ami tény, nem olcsó, de ahhoz képest, hogy milyen ínyenc falatokat próbálhattam ki…
Hol is kezdjem. Salátával indult, három félével, mindegyikből lehetett szemezgetni, a wasabis tengeri zöldségtől a káposztán át minden volt. Persze pálcikával^^
Boxokban ül az ember (van még japánosabb, ahol a boxoban pici asztal van és pici székeken, vagy akár a földön ül az ember), mindenféle japános dolgokból kajol. Leveses csészécske, közepes méretű félmély tányérka, stb.
Nos, első fogások saláták voltak. Igen, mert több is jött, mint már említém vala. Később ilyesélfe étkek jöttek: grillezett hal (én nem tudom nálunk mi ez a nyerskaja hisztéria amikor Japán dolgokról van szó, de itt alig van nyers kaja, sőt, sokan kifejezetten utálják a nyers halat, pl párom). Ez a hal ketté van vágva hosszában. Le kell húzni a gerincét, a farkánál fogva (jeeee marcang bonc és társai), meg mit tudom én még miket csináltak vele. A húsa nagyon finom volt, pálcikával simán le lehetett szedni róla. Középen a hal, mind a négyen onnan szemezgettünk. Persze vigyázni kell, a szálkák miatt. Nem, nem a mérgező hal volt, sima mezei akármi.
voltak mindenféle rántott dolgok pálcikára tűzve. Pl fürjtojás vagy mi, picike tojás, 3-4 darab, egymás mellé a pálcára tűzva, és úgy kirántva, mármint, panírpzva… na értitek. Volt ugyanígy sonka, volt még csirke is. Csirkéből volt szárny, ropogósra sütve, szintén panírozva, kifejezetten finom volt. Volt leves is, mindenféle jóval benne, egy mini-gázpalackról üzemeltetett aprócska tűzhelyen hozták, mi főztük úgymond meg.
Volt valami rizses vegyes őrület is, nagyon finom volt, de abból nem ettem olyan sokat, így is én ettem a legtöbbet. A végén volt fagyi, EGY gombóc, két kis csokis sütivel. A két kis csokis süti… darabja akkora mint két kockacukor… a gombóc fagyi: SZINTÉN. Én azt hittem lehidalok a fürjtojás méretű fagyin… mindegy, ez van. Próbáltam beosztani, lett belőle két falat. Ezt még gyakorolni kell. Amúgy nem szokták így kispórolni az anyagot a fagyiból máshol, lehet ez itt így járja, vagy egyszerűen ezen hozták be a többi kaja árát^^
Ja igen, itt három lazacos sushi (maki azt hiszem) max! 400 yen, de vettem már 200ért is. Otthon ugyanez, majdnem a duplája. Tisztelet a kivételnek, de ott meg olyan is.
A közvélemény kutatás még megy, meg fogom hosszabbítani, hogy aki ritkábban olvas is lássa. Az ott említett témák közül az egyikhez már készül az anyag ami felkerül majd. Próbálok használható útmutatást adni az online pénzes dologhoz, hogy ne kelljen vele annyit szenvedni mint én tettem az utánajárással.
Mára talán ennyi… Időjárásról meg annyit, hogy esik, ezerrel, néha meg-meg áll, aztán újra rákezd. Mi lesz itt tavasszal(-_-‘)

Nos, továbbra is a munka teszi ki napom legnagyobb részét, így túl sok érdekeset nem tudok említeni…
Holnap megyek el párommal és barátnőivel a városba, végre kimozdulni kicsit, mert befásulok a végére. Amennyiben még van szufla a kamerámban, akkor lesznek képek is, ha nem, akkro lehet kéne vennem elemeket:P
Holnap reggeltől majdnem estig párommal leszek (ugye ő szombaton melózik, vasárnap család, úgyhogy hétköznap kell megoldani a kikapcsolódást együtt), sebaj, hétvégén úgyis dolgozik ő is, én is. Embertelen mennyíségű anyagot kéne lefordítanom, átolvasnom, de egyenlőre ez másodlagos, bármennyire is érdekel (ezek régészeti, nyelvészeti anyagok), először tananyagot kell készítsek, és a nyelviskola résszel kell foglalkoznom. Bár bevallom, ez is kifejezetten érdekes. Még nem nagyon viszonyultam a magyarhoz mint idegennyelv, és ami nekünk természetes, azt most szabályszerűségként is láthatom végre. Úgyhogy felfedezem az anyanyelvemet, talán végre a helyesírásomon is fog javítani, mert erősen ráfér(-_-‘)
Van új szavazás, vagyis most fogom kirakni, amolyan véleménykutatás, mégis kit mi érdekel.

Van net, van élet. Túl vagyok az első hatalmas akadályon és aggodalmon is, ami lélegzetvételhez juttat. Nyertem időt, jobban tudok koncentráni az intéznivalókra is.

Pár apróság Japánról, mielőtt elfelejtem: a rágók itt szemenként is be vannak csomagolva. Még
pedig, egy rágó csomagját nem dobod el, hanem abba köpöd majd ki. Nem rossz, igaz? Továbbá, minden kaja mellé van valami lapocska vagy kis zacskócska csomagolva, tartósítani. Mint pl a … cipőkben, táskákban szokott nálunk talán lenni… csak itt speckó kajához van.

A járdák kövezve vannak, én aszfalt járdán itt a környéken még nem igen jártam, talán a hídon. Jó van aszfalt járda is, de nagyon sok helyen minden kövezett. Szép is.

Épületek: itt a legtöbb épület vasbeton-szerkezet, a földrengések miatt. Az épület földszintjéből ki van kanyarintva egy rész, vagy parkoló, vagy zárt garázs. A házak keskenyek, de többszintesek, révén a telkek picik.

Lányoknak érdekesség: itt ugyan télen is szoknyában járnak a lányok, de van ilyen tundra bugyijuk, amit a rendes bugyira rávesznek. Jó vastag, és nem csak „onnan” fűt, hanem több féle magasságú kapható, hogy a derekat is melegen tartsa, esetleg még fejjebb is. Szerintem nem hülyeség, mert így nem fáznak fel olyan könnyen.

Mosógépek: itt a mosógépek legtöbb esetben „Kompakt” mosógépek. Két rekesz: mosás és szárítás. A mosodában ez külön van, gondolom olsóbb megoldás, bár a mosodás szárító gépek nagyobban mint egy hűtő.

Van itt is gyerekkávé, és olyan sikere van mint nálunk VOLT, mert valami balszaft leállította ha jól tudom. Rie nagy boldogan mesélte, hogy óvodában meg általánosban mindig hogy megörültek ha ilyen kávé volt (ez a tejes cucc, mint a karamella ital, vagy a kakó), és hogy mindenki mondogatta, hoyg nézzétek! Gyerekkávé!! Itt valami más a neve, de emlékszem, hogy általánosban én is hogy imádtam. Itt végre újra ihatom, már csak a karamellás italt kéne megtalálni. Persze nem azokat a trágya utánzatokat, amiből másfél deciért elkérnek kétszáz forintot (mars, milky way, stb.). Azok is finomak, de más, és csillagáron mozognak.

Hirtelen több érdekesség nem ugrik be.. pedig biztos van még, csak én kezdem megszokni… és így nem tűnnek annyira fel. De próbálok odafigyelni azért;)

Továbbá: ma csengettek, két szobával arrébbről a lakó. Mondta hogy ma költözik ki, és szipka-szopka van a szeméttel, mert ugye csak adott napon lehet kitenni. A Sakura-House személyzete meg csak zsákonként 2000yenért viszi el. Jeee… Na mondom megnézem mennyi a szemét (13 négyzetméteren két lakás szemete rohadt nagy bűzt tud ám csinálni…). Ott is volt két ember a Sakurától, és ők is mondták segítsek már… ugye ha nem akartam volna segíteni át sem megyek, úgyhogy nem ők vettek ugyan rá… de jól esett azért a kedves mosoly amikor felkaptam a szemetet. Három zsák, meg egy kartondoboz. A dobozt ma raktam ki, holnap reggel viszik az újrahasznosítható dolgokat, a karton az. Szépen kinyitottam, lapjára hajtogattam, levittem. Van két zsák éghetetlen, és egy zsák éghető. Az éghetőt ma vitték el, szóval honnan a rákból szedett össze ismét egy zsákra valót… mindegy. A srác adott még valami Japán nagyon komoly nasit, amit már a szaga alapján sem bírnék letolni a torkomon, Rie nagymamája viszont állítólag imádja, úgyhogy párom haza is vitte neki. Szerencsére az éghető szemét belefért úgy ahogy van az én éghetős zsákomba, így nem foglal több helyet. Az éghetetlent meg benyomtam a csap alatti szekrénybe. Azokat holnap este tudom kirakni. Szép lesz amikor lemegyek, nekem is van két zsáknyi^^
Mára talán ennyit… Szép nap volt, holnap legyen még szebb.
Szebb napot!:D

u.i.: olyan régen volt kép, de újabban csak Rie készít, és csak rólunk, de azért egy itt van, tessék^^ Nő a hajam igen

No, isment Shinjukubol irok, mindennemu ekezetek nelkul es felcserelt y-z betukkel. Ma turelmes voltam, tegnap este ment el a net, ma reggel irtam nekik haromszor, szabtak valaszolni, hat bejottem.
-nincs net? masnal is fenn all ey a problema?
-nincs, masnal meg nemtom, egz embert probaltam megkerdezni, nem volt otthon
-igen, megprobalunk valakit megkerdezni a hazbol hogy szinten van-e ey a problemaja, mert ha masnak nincs, akkor oldjam meg magam.
JEEEE
Elso csalodas. Ok megertem, ha a gepem a szar az az en dolgom, de attol mert masnak van net, siman lehet meg mindig a router rossz, arrol nem beszelve, hogy elertem siman, sot mindent meg tudok pingelni, csak rohadt lassan… ha meg ujrainditom a routert, mert legalabb azt tudom hova van bedugva, akkor kb EGZ PERCIG van netem, utana megint halal. Ennek annyi koye a gepemhez mint… *CENZURAZVA*.
Sebaj, ennek oromere mostam, foztem, idegelodtem, forditottam, olvasgattam. Nagyon nem orulok ennek… annak foleg nem, ha ujra kell raknom a gepemet, japanul vistat telepiteni tul izgalmas nekem, foleg Rie segitsege nelkul, mert azert nem all ha hirtelen japan helyzetekre fel vagyok keszulve.
Ma ennyi, nettelenseg. Ha masnak is van ez a baja, otig megoldjak, ha nem, akkor rohadjak meg.
Eljen!

Nos, a világ egyik fele átállt a téi időszámításra, Ázsia maradt a simánál. Ezzel hétről nyolcra nőtt az időeltolódás, bár ez az egy óra olyan egetrengetően sokat nem számít már. Itt jó korán sötétedik. Fél három múlt, és már szürkül az ég. Négykor már esti fényekben lehet sétálgatni.
Rágcsa. Tegnap párom főzött, currys rizst, most még finomabb volt mint múltkor, ittunk hozzá miso levest. A miso leves lé, és alga. Nem rossz, csak meg kell szokni ezt is, nekem ízlik. Érdekessége, hogy evés közben, vagy után fogyasztják. Párom nem tudja miért, mondta így van, ez a leves vagy közben, vagy a végén fogyasztandó. Lehet azért mert tűzforró, és addigra ér el ehető hőmérsékletet… de lehet az is, hogy valami emésztés-elősegítő szerepe van, tudja a halál. A lényeg, hogy így van. Viszont közben rágcsáltunk, mint megtudtam, ez itt tök bevett nasi: zöldbab, sós vízben forralva. Ezt mi mirelit formájában vettük, felolvasztottuk, kiöntöttük egy tálkába. Fogyasztása: meghámozod a babot, és megeszed, ennyi. Olyan, mint valami sós rágcsálnivaló. Nekem ízlett, és egészségesebb mint a csipszek meg egyéb sós őrületek. Kipróbálását ajánlani tudom. A bab nem méregdrága, egy próbát megér szerintem. Zöldbab, mással még nem próbáltuk.
Egyéb fejlemény egyenlőre nincsen, lehet jövőhéten lesz, még eldől. Most indulok az állomásra, hátha bringázuk egy jót mielőtt mindketten munkához látunk ismét.
Itt az idő egész jó, amíg nem sötétedik be, addig süt a nap ezerrel és viszonylag meleg van. Földrengés a hét elején, vagy talán múlt héten volt, lehet írtam is, de nem volt komoly.

No, ma párommal ejtőztem, főztem neki némi harapnivalót. Némit… egy jó fazéknyi (paprika h9ijján) hagymás krumplit. A krumplit kifőztem, utána olajban pirítottam burgonyával, végül pedig vékony szalonnaszeleteket sütöttem hozzá (vagy pirítottam vagy mi). Persze a szalonnát már külön kellett, mivel csak egy teflonom van, meg amúgy sincsen sok hely a konyhában. Van édespaprikapor, amivel sikerült kicsit hazaiasabbá tennem, no meg kapott még fűszert rendesen, de már a szalonna is adott neki ízt szerencsére. Féltem, hogy mi lesz a vége, de aztán akkora sikere lett, hogy meg kell ismételnem. Ráadásul, hihetetlen olcsó: 1 adag burgonya (nemtom mennyi… talán egy kiló… majd elolvasom legközelebb:D) 104yen, 1 adag hagyma 104 yen, 1 adag szalonna 104 yen. Fűszer, olaj, van, persze mostmár az olaj kezd fogyni. Nos: Egy kétszemélyes adag elkészítéséhez kell: a fele a krumplinak, a harmada a hagymának és az egész szalonna. Ez nincs meg 200yen. Azt hiszem, gyakran fogok ehhez folyamodni, mert nem csak finom, de laktató is, ráadásul jó hagymás, amit szeretünk. Persze amikor magamnak csinálom, megspékelem erőspaprikával^^ Párom bezzeg nem szereti, nem azért mert erős, hanem mert paprika (-_-‘)

NE OLVASD – POLITIKAI TARTALOM (ha olvasod, magadra vess… nekem muszáj volt kiírnom magamból)
Továbbá, a mai nap folyamán „nyugtáztam”, hogy még a látszatát is eltörölték a demokráciának odahaza. Nem szoktam politizálni, nem is fogok, erre sem várok sem pártoló sem ellenző hozzászólást (jöhet, de törlöm, lehet a mail címemet bombázni, vagy iwiwen üzenni), de ezt le szerettem volna írni, és még mindig nem értem az embereket… Azért én szégyellném magam, ha mindent így bevennék és elfogadnék, komolyan…
Vissza Japánba: utánakérdeztem itt hogyan mennek a dolgok, itt történetesen (ahogy amúgy a magyar alkotmány is, csak odahaza bizonyos elemek mentesülnek az alkotmány törvényei alól) azt bűntetik, aki Japánt becsmérli, mindenki mást szabad. Elvégre ez Japán, a japán emberek hazája, itt őket kell védeni. Más, aki nem japán, pl én, szenvedjen meg akár, ha nem tetszik neki, haza lehet menni. Én most kissebbség vagyok, és egyáltalán nem könnyű a sorsom, mégsem szidom sem a japánokat, sem senki mást. Ez az ő országuk, ők így akarják intézni, ők így állnak hozzá, nekik így jó, akkor én, mind idegen, igazodom hozzá, és minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy be tudjak illeszkedni, és tisztességes tagja legyek a társadalmuknak.
Nem értem, hogy otthon erre miért nem képesek, és hogy ezeket az alapvető jogokat, melyek minden ember sajátja a SAJÁT HAZÁJÁBAN, nálunk miért nem követelik ki maguknak az emberek. Akkor nem lenne növekvő csecsemőhalálozás, nem lenne növekvő elszegényesedés, nem nőne a kivándorlók száma, és nem lennék a világ közröhelyének tárgya.
Elnézést a politkiáért, de ma nagyon ledöbbentem, amikor a sok undorító húzás után, megláttam a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényt vagy módosítást… mindegy, a lényeg hogy döbbenet.
Az én házamban akkor, oda és úgy szólok, amikor, ahova és ahogyan ÉN azt óhajtom. Ha a szíves vendégnek ez nem tetszik, távozhat. Természetesen jó vendéglátó révén, kedvesen fogadom, segítem, ki is szolgálom, de ha elpofátlanodik, meglop, bántalmazza a családomat, barátaimat, akkor úgy kirúgom a chába, hogy az utca végéig földet sem ér. Tudniillik nem azért dolgoztam, öltem munkát, éveket a házamba, hogy egy jöttment dirigáljon nekem benne. Továbbá lehet hogy ő a kertben a bokorba szokott piszkítani, akármilyen kedves vagyok, ha nálam nem a mellékest használja, felnyalatom vele, és utána dobom ki.
Ismétlem, én per pillanat a törvény által állítólag védett oldalon állok, csak éppen Japánban, magyarként, úgyhogy igen csak át tudom érezni a helyzetet. Én úgy hiszem, sipákolás, siránkozás, mutogatás helyett, le kéne szokni a befogadó nemzet szóbeli és tettleges bántalmazásáról, átveréséről, kihasználásáról, és akkor törvény nélkül is megszűnne az úgy nevezett gyűlöletbeszéd. A magyar nép nem velejéig romlott, nem beszél baromságokat ok nélkül. (tisztelet a kivételnek, ami mindenhol van)

Tegnap meghívott párom édesanyja vacsorára. Ugyan nem otthon ettünk, hanem elmentünk étterembe, ráadásul az első étterem amit kinéztek, zárva is volt, mégis csak eljutottunk a „Denny’s”-be, ahol párom is dolgozik (ő egy állomással arrébb, nem pont ebben). Bringával mentünk, tök jó a városban tekergetni^^ Itt valahogy megfér gyalogos és bringás, pedig fejetlenség van ám a járdán, mindenki ott és akkor áll meg amikor akar, mindenki úgy kacsázik ahogy jólesik, és senki egy rossz szót sem szól. Olyan békés nyugiban megy a káosz^^ Ahogy megfigyeltem, nem igazán számít ki melyik oldalon megy, van néme „balra tarts”, de nem viszik túlzásba. Aluljárókban igen, de ott táblák is jelzik, hogy balra vagy jobbra tarts, mert össze-vissza van ám. No, vissza a vacsorához, megérkeztünk, leültünk. Én szívem szerint benyomtam volna egy lasagne-t, de ugye japán étellel szeretett volna anyuka megtömni, úghogy pár rejtett pillantáson kívül komolyabb kapcsolatba nem léptem véle. Volt ám ramen (amit most szintén hagytam, amikor kimondtam hogy ramen, Rie azonnal lecsapott: már megint? De ha egyszer szeretem (-_-‘ )), miso leves, stb. Nekem a mindenféle „hamburg”okat ajánlgatták. a hamburg, az a hamburger húsa. Végülis SZTÉK lett belőle, sertés husi. No, valami mustáros mártás volt hozzá, bár nem hasonlított a mustárra, de finom volt. Volt hozzá egy tál rizs is ám! Némi zöldség, pl pirított hagyma, nyers káposzta, meg valami zöld levelek, nem petrezselyem, olyan volt mint a gyermekláncfű levele, alakra, színre azért nem. Utána pedig, jött még egy fagyi is a menümhöz, halloween révén természetesen tök-fagyi… nem borzalmas.. de nekem azért nem ízlik, a japók szeretik. Párom fel is falta… persze az édestölcsér, üresen, rám várt, mert azt nem szereti annyira. Kanalat adnak a tölcséres fagyihoz! Az a milyen… mondjuk a tölcsérhez nekem már nem kellett:P
Ma főzöcskélünk, meg angolozunk egyet, mert az angol tanárának valami mániája, hogy a Chihiro című filmet elejétől a végéig látnia kell mindenkinek, és már egy hónapja adja fel ezzel kapcsolatban a leckéket. Amúgy párom egyik osztálytársnője belekukkantott a tanár jegyzeteibe, ahol japán kifejezéseket gyakorol (hawaii a jóember), természetesen mellé írva az angol megfelelője. Szemfüles diák, meg is találta a gyöngyszemet: „strange waist moving”. Jee, alig pár szót tud japánul, de ez fontos. Biztos egy ilyen beállítottságu angoltanárÚR kell egy leány-egyetemnek. Nem csoda, hogy nem tud órát tartani rendesen, ha ilyeneken jár az esze:P

Rövid bejegyzés, nem Japánról, de mégis Japán létemmel kapcsolatban.
Imént beszéltem egy barátommal, odahazulról. Mondott valamit, nem tudom sikerül-e neki.
Bárhogy is legyen… nagyon büszke vagyok hogy ilyen barátom van, és ha még össze is jön… akkor minden erőmmel azon leszek, hogy méltó módon megháláljam.
Nevet nem írok, hiszen nem szoktam, de tudja jól kiről van szó.
Nagyon szépen köszönöm!

Érkezésem óta volt két földrengés, és most végre egy tájfunhoz is volt szerencsém. Valami egészen gyengécske lehet, mert Budapesten a tavalyi Aug. 20-i vihar is nagyobb volt ennél. Tény ami tény, ilyen nagy esőt ritkán látni, de a vihar nem volt valami erős. Biztonság kedvéért azért kimentem párom elé az álomásra, hogy hazakísérjem, mivel bringa nélkül ment az állomásra, révén akkor még nagyon esett az eső. Munkából pedig olyan tíz körül jött haza, ami elvileg nem nyerő taifun idején. Erre, addigra még az eső is elállt, úgyhogy kerekedett belőle egy szép esti séta. Tegnap kivételesen nem dolgoztam, megfogadtam egy jótanácsot, hogy egy napot lustálkodjak, mivel már gépre nézni se tudtam, úgy fájt a fejem (mivel ugye a gépen dolgozom, nincs más választásom). Főztem is, gondolván sokat főzök, holnapra is marad majd belőle. Persze, meg is ettem együltömben. Sebaj, nyugtáztam, hogy nem ment össze a bendőm.
A tegnapi esős, szeles idő után, ma kifejezetten szép idő van, süt a nap, nincs szél, és kifejezetten meleg van.
Aki képeket vár, le kell hangoljam, nem készülök egyenlőre újakat csinálni, mivel eléggé elfoglaltka vagyok, és le van korlátozva az is, hogy milyen messzire mehetek, hiszen a jegyek is pénzbe kerülnek ám.
Továbbá tegnap megismerkedtem egyik szomszédommal, egy olasz srác, japán barátnővel, és szintén a vízumon szenved. Neki már megvan a „Certificate of Eligibility”, most intézi a tényleges vízumot, mondta ha mázlija van, megkapja időben, mivel neki szintén Decemberben jár le a vízuma. Jee… annyira örülök, hogy két különféle szart kell megpályázni, hogy csak na.
Sebaj, ez a CeO meglesz elvileg könnyen, utána a vízum a keményebb dió, de lehet siettetni azért picit. Hát reménykedjünk^^