No, estére csak előkerült a hálózat, hogy merre bújkált, nem tudom. Ugyan a központban megmondták hol tudom áramtalanítani az elosztót (rúter), de az sem segített. Erre most van net, írhatok is nekik hogy lehetőleg mostmár ne nyúljanak hozzá^^ Remélem MARAD IS a hálózat…
Mai nap… SEMMI. Mostam, idegeskedtem, robogtam be a központba netért, ennek gyümölcsét láthatjátok is. Immár itthon csücsülök, Rie itt volt, főzött finomat. Tésztát valami kaviáros algás akármivel, meg onigirit (kis rizs háromszögek, piramisok vagy mi a fene, mindenféle fűszerrel). Finom volt a tészta, el is fogyott, onigiriből egyet ettem, mert holnapra kell, persze hihetetlen finom ez is^^ De a csípős ramen a király akkor is!
Vannak weboldalak amiknek a címét szeretném itt megosztani drága olvasóimmal… de furán hangzik ez. Van aki már ismeri őket, van aki nem, de csak akkor teszem majd közzé, ha találok valami kultúrált cím elhelyezést a bloghoz. Az egyik oldalon például (teljesen törvényesen) könyvek vannak feltöltve pdf formátumban, mégpedig olyan könyvek, melyekhez sima könyvesboltban nem igen lehet hozzáférni. Van közte ökörség is lehet, még nem néztem végig az egész tárat, de van bőven érdekesség is. Előadások hanganyagai, témába vágó tévéműsorok (mind engedéllyel) elérhetők, letölthetők. Másik cím a már sokak által ismert polóbolt, ahonnan majd szeretnék még vásárolni, ahogy itten munkára lelek^^ Van ám egy blog -csokor is, ami egy címen keresztül elérhető, azonos témájú, mégis különböző blogok bejegyzései vannak együtt megjelenítve.
Most ugyan alapból sincs tévém, meg ha lenne sem érteném még nagyon, de otthon se voltam egy tévé-őrült, édesanyám már csak tudja, viszont a gépnél ülve sem játszottam az elmúlt időkben túl sokat, inkább olvastam, amint találtam érdekes irományt, gondoltam megosztom veletek is, hát ha valakinek szabadidejében van kedve kicsit szemtornázni;)
Ismét a mával kapcsolatban: megjártam Shinjukut egyedül, pedig ott van ilyen jó nyugati-téri tömeg, illetve össze-vissza utak, DE van minden sarkon szinte egy jó nagy térkép, érthető, jól kezelhető, átlátható, és egyértelműen látod HOL állsz és épp MERRE nézel amikor a térképet bámulod. Továbbá érdekesség, amit már az első nap észrevettem, de mindig elfelejtettem ideírni, főleg mivel azóta megszoktam.
Vakok támogatása a közlekedésben: MINDEN járdán, aluljáróban, stb. van egy sor kő, ami csíkos (persze hogy domború, hogy a halálba látnának színeket), a csíkokkal párhuzamosan kell haladni. Tök jó, mert nagyon jól érezhető és mégsem bántja a lábat, továbbá a csíkok átmennek pöttyökbe, ha valahol meg kell állni, vigyázni kell. Pl. gyalogos átkelőhely, lépcső, metró, stb. Mondom, ez MINDENHOL megvan. Na ez az esélyegyenlőség, nem pedig… barnasvédeket importálni az összes általános iskolába, hogy szerencsétlen gyerekeket terrorizálják.
Ma nincs semmi újdonság melóval kapcsolatban, előfordul ez. Majd lészen, remélem hamarosan. A mai kis közjáték után remélem holnap már tudok teljes bedobással intézkedni ismét.
Egyenlőre ennyi, lassan lépek alukálni, fáradt vagyok meg minden.

No, beutott a katasytrof, es el kellettem jonnom Shinjukuba netelni, mert valamiert behalt otthon. Itt vagyok a Sakura House kozpontjaban, ahol kurvajo hogy ingyen lehet netezni, de en otthon AKAROK. Foleg hogy mindent azon intezek, kapcsolatot azzal tartom parommal, haverrokkal, munkalehetoseget azon keresek… na mindegy. bemetroztam a varos masik felere, azert a valaszert hogy: ujrainditjak a servert, oszt akkor mukodnie koll.. JEEE! es ha nem? akkor ismet utazhatok egy kiba orat ide es vissza, ha nem tobbet, mert toketlenkednek.
ma nem lesz szerintem ujabb bejegyzes, mert netem sem lesz, legalabb is nem szamitok mar ra, lehet ez az otthoni tapasztalat itt nem igaz… de annyira erre nem vennek most merget.
szoval no net, senki se varjon msnre, levelekre se nagzon tudok valaszolni, blog sincs, amig meg nem heggesztik, mert ekezetek nelkul irni (nem, nem nyelvi beallitas… alapbol nincs telepitve az ekezetes betukeszlet… meg csak mutatni se mutatja, mindenfele jeleket rak be helyette) rohadt sz!r. meg gondolom olvasni sem tul kellemes.
syep napot… szebbet:P

Tegnap nem írtam, mivel egész nap munkát kerestem, abban pedig sok izgalmas nincs. Suli után Rie még átugrott, és elmentünk Ramen-bárba rament falni^^ megint jó csípőset ette. Rie megkóstolta, és azonnal vízért nyúlt^^ nekem annyira nem volt erős… szerintem ő fokozottan érzékeny az erős dolgokra^^
No, de most így reggel, mielőtt nekimegyek a napnak, szeretnék megköszönni ezt azt!
Hol is kezdhetném? Ugye nem ám úgy van az, hogy Peti fejébe vette, kimegy Japánba oszt’ megoldotta. Számtalan segítséget kaptam rengeteg embertől, ami nélkül valószínűleg most nem ülnék ott ahol.
Kezdeném édesanyámmal. Köszi! Hihi:D azért nem leszek ilyen tömör^^ Szóval… azon kívül, hogy mint anyuka már alapból támogatott gondoskodásával, törődésével, még elkövette azt a merényletet is, hogy amikor én havonta adtam haza neki pénzt, ameddig tudta, ezt nem a csekkekre fordította, hanem félretette nekem. Volt is meglepődés amikor megszámoltam mit tettem félre, és nem értettem miért több^^ Továbbá elviselte minden hülyeségemet, főleg az utolsó egy-két hónapban, amikor szerintem átestem az utazás előtti izgalmon, mert én a repülőn, meg előtte egy nappal… meg utána.. nem éreztem semmit. Valahogy kimaradt a „nagy-váltás” -érzése az utazás körüli napokban. Édesanyám íly módon segített, pótolhatatlanul. No meg minden ismerősét megmozgatta, akinek valami köze is volt Japánhoz az életében! Meg intézte az utasbiztosításomat, és még sorolhatnám… hihetetlen sok dolgot intézett nekem^^
Vannak ám neki is szülei, az én nagyszüleim, akik azon kívül, hogy mindig valami finom falattal fogadtak (és remélem fognak is amikor hazalátogatok^^) utazásom hetén szintén megleptek. Ennek köszönhetően tudom a második havi lakbért is kifizetni, nehézségek nélkül! Azt hiszem ehhez nem kell többet hozzáfűzzek^^ Azért az még hozzátartozik, hogy (bár már írtam, innen nem hagyhatom ki) nagypapám, (aki olyan nagyszerű tanár és igazgató volt, hogy még Németországból is jár hozzá haza néhai diák, és ugyanez ez igaz nagymamámra is!) felkereste egyik volt tanítványát, aki a Tokiói konzulátuson dolgozott, hogy hátha tud segíteni. Tudott! Kaptam nevet a nagykövetségen, akihez fordulnom kell, és ott még több nevet, és adott illető ajánlását is. Még nem tudom mi lesz belőle, de már egy hatalmas segítség!
Nekem van ám egy nővérem is, akivel ugyan olyan sokat nem beszéltünk, de hát van ez így. Édesanyámat nehéz volt otthon hagyni, hiszen nem jó senkit sem magára hagyni, de segített ám a nővérem, hiszen ő ott van neki, ha anyunak bármire szüksége lenne. Ezért is hálával tartozom^^
No de édesanyumnak van egy hugija is, aki egyben a keresztanyukám is^^ Ő elvitt vásárolni:D Most ez hülyén hangzik, de a ruhatáram már erősen kopottas volt, és ha itt életben akartam maradni, akkor nem költhettem a pénzemet otthon ruhákra. Főleg nem ilyen f***ákra! Itt már variálhatom is a dolgokat, mert a nagypapám révén szert tett követségi kapcsolatomhoz a kerianyumtól kapott öltönyben mentem el^^ Ez is hatalmas segítség!!! Ja… meg mibe pakoltam volna a cuccaimat, ha nem jutok ilyen tuti kofferekhez? Mert ezt is neki köszönhetem ám.
Úgyhogy nagyon nagy hálával tartozom a családomnak, kik nélkül most nagy valószínűség szerint nem ülnék itt, vagy sokkal rosszabb helyzetben, és pl. ez a blog sem íródna ily szorgosan.
No de vannak nekem komáim, kollegáim is. Azt hiszem a régi barátaimról, akikkel már oly sok minden betyárságot miegyebet végigcsináltunk, nem igazán kell sokat írnom. Természetesen a reptérre kijutásom is meg volt oldva az első pillanattól kezdve, folyamatosan látogattak illetve türelmesen vártak amikor éppen magam alatt voltam, vagy nem volt kedvem kimozdulni. Bármi segítség kellett, azonnal ugrottak… úgyhogy a komáimnak is köszönök mindent;)
Kollegák^^ Elviseltetek közel egy évig! Azért már ez sem semmi, heti öt napot egy ilyen félnótással:D A videót már rongyosra néztem, de soha nem elég… Az atlasz amit egyik kedves ebédlőtársam adott kölcsön, nagyon nagy segítség, nagyon sokszor használom^^ A könyvet meg nem felejtettem el, intézem, hogy eljusson majd hozzád;) (nem hoztam magammal Japánba, nyugi:D) Szóval hiányzik a munkával kapcsolatban minden, kapcsolatban minden… mert maga a munka annyira nem^^ Voltak nekem barát/feletteseim, akik minden támogatásukat megadták azért hogy én tudjak készülni az utazásra, és eljövendő távozásom ellenére sem kezeltek másképp, stb (ami azért a legtöbb helyen sajnos nem így szokott lenni)… sőt, kifejezetten drukkoltak! Na meg a kollegák, akikkel nap mint nap órákat voltunk együtt… hiányoznak az ebédek, a legvadabb asztalnál akarok megint ülni!!!!:D Hiányoznak a séták az irodától a Móriczig, álmodozva Japánról^^ Meg sokminden más, amit itt most nem említek meg, mert sosem jutnék a végére.
Amit pedig mindenkinek egyaránt köszönök (bizony, nem felejtettem ám el^^):
hittétek, hogy meg tudom csinálni, jobban hittétek mint én magam, és ez adta a legnagyobb erőt arra, hogy belevágjak! Soha életemben ilyet még nem csináltam, főleg nem ilyen elszántan… annyi ember érdeklődött, szurkolt (és nem csak illemből, azért az látszik az ember szemén mit mennyire gondol komolyan, és itt tényleg mindig azt éreztem hogy komolyan is gondolják, amit mondanak), bíztatott és hitt bennem, egyszerűen kizárt volt, hogy ne sikerüljön! Most már itt vagyok, már csak munkát és vízumot kell találnom, de ez már rajtam múlik^^
Ez most egy ilyen csöpögős bejegyzés lett, de ezt le szerettem volna írni.
Most pedig egy érdekesség: nem most, hanem múlt éjjel, a buzi francia miatt megint nem tudtam aludni (mostmár írtam is a főbérlőnek hogy ne szopassanak már engem, tegyék már végre helyre… mert ha én megyek át, abból nagyobb hangzavar lett volna mint amit egyedül csinál), viszont így nem maradtam le az ELSŐ FÖLDRENGÉSEMRŐL:D Picike volt, de nyikorgott az acélszerkezet, remegett a laptop és halkan morajlott a föld:D Tök jó buli! Ilyen picike jöhetne több is, csak nagy ne legyen. De a pici frankó nagyon! Ráadásul simán eltartott két másodpercig, ami nem is rövid ám, ha jól tudom.
Másik érdekesség: vettem kakóport, na ma ki is próbáltam, így reggelire: kibontom a zacskót, lám, nem ám sima kakópor, úgy parasztosan beleöntve… áh… szépen kis zacsikba csomagolva egy-egy adag… nehogy véletlenül bémeg annyit rakj ám a kakóba amennyit akarsz… frászt!! Ennyit! Se többet, se kevesebbett! wakarimashita! Akkó annyi lesz! Akkor is ha fél adag tejem van már, akkor is egész adag kakaót nyomok bele!! Na, azért én sem vagyok hülye, rájöttem egy cselre: csak a fél tasakot öntöttem a fél adag tejbe! FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ de megoldottam.
Amúgy finom a kakaó, csak ez a tasakos dolog meglepett, én otthon a zsákos kakaóhoz voltam szokva, az az utántöltős nestle. Amiből szerintem még mindig van vagy fél kiló, mert egyszer anyukám vet egy egy kilós dobozt, azt hitte ilyen tejbebogyó:D Olyan is volt a csomagolás ám:D:D Mondjuk fura volt hogy olyan nehéz, oszt bontom ki… mondom ez másmilyen zsákban van… aztán lol, ez egy kiló kakaó!!! Fél év alatt nem sikerült meginnom csak a felét:D Pedig még a spagettit is kakaóporral ettem^^
No egyenlőre ennyi mára, hehe, még mindenki nagyban alszik odahaza, úgyhogy jó reggelt!!!!!

Még nem a teljes mai napi blog, elvileg ma még megyek el, ha Sei barátom ráér. Jó lenne vacsizni a Ramen bárban, meg dumálni egyet. Addig is, hol jártam ma? Elmentem találkozni egy ismerősömmel. Elvitt a címben megnevezett helyre, ahol egy olasz ROHADTDRÁGA kávézóba beültünk. Ebben a kávézóban az első szembeötlő érdekesség: tira-mi-su. Ez így ebben a formában szerepelt az étlapon. Kérdem én, ez tényleg így írandó, vagy csak ők gyakoroltak szótagolni az étlapban? Amennyiben tuskó vagyok és rosszul tudom, elnézést, még életemben nem láttam így. Olaszok így írják? Sebaj. Továbbá: a Tira-mi-su itt erősen alkoholos (van nem erősen alkoholos süti is, ez volt az egyetlen „erős” jelzéssel ellátott, továbbá kávépor van a tetejére szórva. Én eddig csak Magyarhonban faltam tiramisut, amin kakópor volt, illetve ha volt is benne alkohol, csak nagyon csekély. Kérdésem tehát a következő: ez az igazi tiramisu, vagy valamit mind a névvel, mind az elkészítéssel benéztek a japók? Továbbá itt az espresso kávé, az egy korty. Raktam bele egy!!! még egyszer: EGY/1/uno stb. kis cukrot (ugye ilyen csomagolt) és már a duplájára nőtt a kávé, és szirupos lett ezerrel. Szerintem itt beleestek abba a hibába, amikor azt hiszik, elegáns keveset enni/inni. Egy jó 550yenes sütiszelet három falat volt körülbelül. jó, igazi dióval meg minden, tényleg nagyon tuti volt… de akkor adjanak már nagyobbat… akár duplaennyiért is… de az a legszörnyűbb, amikor három falatnál, mikor pont ott tartassz hogy hmmmm, ez de ízletes, kapnád be a következőt és HOPP!!! elvitte a kisnyúl? Tán elmászott? Ó nem ám! Ennyi vót’! Nem laktunk jól? Még csak el se kezdtél igazán belejönni? Hát, sajnáljuk^^
Amúgy hangulatos hely, ahogy ürül a vizespohár, azonnal töltik újra. Ráadásul megúsztam a csillagos egek számláját is, mert vendéglátom ragaszkodott hozzá hogy ő fizet, mert ő dolgozik, én meg nem. Vissza is kísért MonzenNakachouba, mivel át kellett szállni, és félt hogy eltévedek. Valljuk be, jogosan:D
No, Sei komám kb fél óra múlva érkezik az állomásra, vagyis az Akafudado nevű szupermárket elé (erre van magyar szó? szeretném tudni:D… nagy közért? végülis, nagypiac, nagyközért, frankó-vásár… megvan!!!! Kérem eme bejegyzés alá írni az ötleteket, ha nincsen magyar megfelelője, CSINÁLUNK!) úgyhogy bekapok valami falatkát, mert kilyukad a belem. Most téma bezár (amúgy Michi nevű ismerősöm nagyon jófej, és annyit röhögtünk hogy belefájdult az arcunk, ráadásul eltökélt szándéka hogy kényszerít a japán használatára, aminek én felettébb örülök, hiszen tanulni föld… víz… izé… ja KŐ!!! Tudom gyenge volt…) én meg lépek enni találkozni, enni, dumálni, aztán ide vissza írni^^Képhiány miatt elnézést, ez van. Lehet este lövök még, nem hinném.

Mai nap során semmi érdekes nem történt igazán. Kaptam még egy email címét, ahol érdeklődhetek munka iránt, szintén egy itt élő magyar ember, továbbá kaptam egy nevet a konzulátuson, akihez fordulhatok, immár két ember ajánlásával is. Természetesen félfogadás csak hétköznap van, úgyhogy ez hétfőig várat még magára. Riével csak holnap találkozom, vasárnap a családjával ünneplik születésnapját. Ideje már hogy egy kicsit velük is legyen. Én addig bemegyek a városba egy ismerősömmel, körbenézünk itt-ott. Tanulnom is kell, mosnom is, meg még sorolhatnám. Ma voltunk bevásárolni, ennivalót természetesen. Ettem kaviáros tésztát, valami tengeri zöldségekkel, nem volt rossz. Aztán készült rizs is valami fura rávalóval, na ez az első kaja amivel nem tudok megbírkózni. Sebaj, ez eddig jó arány^^ Került hozzám egy japán receptkönyv, persze japánul, úgyhogy akik recepteket várnak, hát még várniuk kell sajnos^^ Vacsorára KENYERET ettem vajjal és felvágottal. Nagyon finom párizsit vettem, a kenyér kicsit édeskés, de finom. Instant tésztás-levest nem csinálhato ma, állítólag egészségtelen, és meg kellett ígérnem hogy ma mellőzöm. Sebaj, majd reggelire:D Na jó nem… Ma ne mcsináltam képeket, nem nagyon volt miről, amikor meg talán lett volna, nem volt nálam kamera. Okos legény vagyok. Most kicsit fáradtka vagyok, de szerintem azért, mert semmittevés jegyében telt a napom. (vagy mert a nagy páratartalom, a rohadt hőség és a tűző nap ellenére gyalog tartottam Rie tempóját amikor vásárolni mentünk, és ő biza bringával nyomta… jó, mondta hogy vezessek én, ő meg hátraül, de ez nem annyira nyerő… nem nézik jó szemmel a rendőrök. Úgyhogy mire hazaértünk rendesen lehaltam.)
Itt most fél kilenc, odahaza meg mindenki javában melózik még… nem is olyan fura érzés. Vagy gondolat… vagy mi. Jövőhéten jó sok dolgom van, de a hétvégén egyiket sem tudom ezek közül elintézni. Na sebaj^^ Ja igen, vettem teát, de nem akartam ám. Ahogy bevásároltunk, nekimentem egy polcnak, és valami lepottyant. Mivel a zöld zacskós polcon eldőlt ez-az, ezért gondoltam onnan valami, belenéztem a kosárba, semmi. Hazaértünk, Rie pakol ki, felmutat egy dobozt, ezt minek vetted? Hát mondom… mi az? Ő nem tudja… na mondom akkor ez az amit levertem. Rosszat nem tettem, mert mint kiderült tea, meg természetesen ki is fizettük, hiszen a kosárban volt^^ Magyarul ma is alkottam azért. Délután megint ledőltünk picit, de csak egy órára. Holnap nem kell kelni szemét miatt, juppí^^ Valakik viszont raktak ki szemetet… nem igazán tudom miért, hétfőig semmit nem visznek el. Láttam az egyik lakótársamat… valami amerikai gyerek lehet, vagy még egy francia. Csúnya, fura szaga volt amikor elment mellettünk, és nem tud köszönni. De azért nagyon gizda kosaras pólója volt, illetve rövidgatyája, és nagyon lazán sétálgatott… Kint most jó erős szél fúj, de ez még mindig nem tájfun… pedig már kíváncsi lennék rá, meg egy kis rengésre is:D
Mára ennyi… semmi érdekes… pedig töröm a fejem. Mondjuk az még lehet érdekes, hogy itt a zsepi, a wc papír, meg minden ilyen papír, nagyon nagyon vékony… én megkérdeztem, hogy ez vajh’ miért lészen, mire annyit tudtam meg: lehet azért, hogy puha legyen a bőrnek… A bal oldali közlekedésre még mindig oda kell figyelnem, hogy először ne balra nézzek a kereszteződésnél, hanem jobbra. Hopp, még érdekesség: a világraszóló visa kártyám itt nem jó. Más fajta kártyákat használnak. Azt mondták a postán tudok vele pénzt felvenni. Majd’ jövőhéten benézzük ezt is.
Egyenlőre ennyi mára.

18:07. Na ma korán jutok blog íráshoz. Riének ma és holnap nincs sulija, viszont este melózik, szóval szabadok a délutánjaim úgymond. Ma sikerüölt felkelnem hétkor, le is vittem a szemetet, el is vitték rendjén. Utána összeraktam magam, és röhögtem egy sort a rosszpcjatekok blogon. (most meg azon gondolkodom hogy kinyírjam-e ezt a gyökér franciát, aki a szaros francia metálzenéjét hallgatja már délután egy óta kb…) Kilenckor, óramű pontossággal megérkezett Rie, hogy segítsen megtalálni a nagykövetséget. (utcanevek nélkül nem olyan könnyű ám a tájékozódás:P)

Amikor elindultunk, csináltam pár képet a környékről. De mielőtt elindultunk volna, tusolás után, valami kis szundit találtam az ágyamban, így jár az aki elszokott a koránkeléstől^^

No akkor jöjjön a környék. Készüljetek fel, rohadt zsúfolt környék… csoda, hogy VAN EMBER a képeken. Jó oké, ez tényleg nem jellemző a városra, szerencsém van ilyen szempontból.

Első kép: ahol a fehér kisteherkocsi áll, ott kell jobbra bekanyarodni, és ott van a picike ház amiben a még kissebb lakásom van.

Következő kép ugyanonnan készült, csak másik irányba. Az a kék kocsi a forgalom.

A kék kocsi után sétálgatva, eme aprócska hídra érkezünk. Alatta egy folyó… tisztasága a Dunáéval vetekszik, csak betonpartja van, más nincs, és nem is valami nagy. Részemről csatorna. Nem, nem nagyképű vagyok, csak ránézésre az nem víz.

A híd végéről még egy kép arról amerre be kell menni a városba. Körülbelül 10 perc gyalog az állomás. (門前仲町-MonzenNakachou) Innen egyenes járat visz Shinjuku (新宿), Ueno (上野) illetve (東京) állomásokra. Továbbá a nagykövetséghez is, ami Akabanebash (赤羽橋) állomás közelében van. Rie ide járt középiskolába, úgyhogy elég jól ismeri szerencsére a környéket. Ez már belváros a javából, legalábbis az állomás környékén.

Az aluljáróból felérve a Tokyo Tower fogad. Olyan mint az Eiffel, csak ez színes, és újabb. Végülis érdekesebb, csak nem verik rá annyira a mellüket. Náluk más is van ami érdekes:D

Ahogy sétálgattunk a követség felé, csináltam még pár képet a környékről.

Forgalmas kereszteződés. Hangsúlyozom: forgalmas. Ebben a városban én még nem láttam olyan durva forgalmat, mint Pesten. Jut eszembe… itt van elkerülő út, vagyis autópálya! Bakker… hogy ilyen csuda furmányosak ezek a Japánok! Nem várnak jó 17 évet egy kurva elkerülőszakasz megépítésével! Nem is tudom hogy csinálják! Biztos csak ilyen fejlett robotos technikákkal megy ez!

Ebben a városban nappal több mint 20.000.000!!! ember fordul meg. Látzsik ez a városon? A kétmillás Bp-hez képest ez kísértetváros. Miért? Nem is tudom… talán mert:

1: nem három és FÉL metróvonaluk van.

2: nem tudom egy kezemen megszámolni a helyi érdekű vasutakat

3: elkerülő utak, illetve emelt gyorsforgalmi utak

Summa summárum: tisztább levegő, kevésbé zsúfolt város, gyorsabb közlekedés, kényelmesebb élet, pezsgőbb gazdaság. Ehhez rohadtul nem kell diploma… ezt látom a két szememmel.

Mi az a rejtélyes módi ami ezt itt lehetővé teszi? Itt nem úgy teremtenek pénzt hogy emelik az adókat, hanem hogy nem lopnak annyit. Jééé! Ilyen is létezik? Lehet hogy az nem normális ami otthon megy? Öröm lesz itt dolgozni, mert itt az adómból van amit viszont is látok! Jó utakat, tiszta várost, stb.

Na de vissza a városhoz, elnézést a kitérő miatt, csak amikor az ember látja a kontrasztot… aki járt már itt az megérti.

Pici hátsó utcácska. Sok zöld, tiszta utca, stb. Visszafelejövet is erre mentünk, volt egy kék overálos (én így fogom írni, nem érdekel hogy kell…) alak, aki a legapróbb szemetet is felszedte hófehér kesztyűben. Itt még a kukásnak is van stílusa… jó szar poén volt.

Fotóztam még ezeket a házakat. Szerintem tök viccesek, és elég sok van belőlük. Mindenféle alakok, színek, halál semmi összkép, egymásra pakolva. De legalább mókás^^

Képek ennyi, mert megérkeztünk nem sokkal utána a követségre.

Nagykövetség. Két ember van a portán. Egy japán férfi és egy nő. A férfi (legyen inkább bácsi), a fal mellett áll, valamit pötyög. Ezt csinálta végig. Ott voltam jó fél órát, áll és pötyög. Mit, azt nem tudom, takarta egy fal. Furi volt. A nő beszél angolul, természetesen japánul, és pár szót magyarul. Nos, a történethez hozzátartozik, mint előzmény, hogy:

Mielőtt ideutaztam volna, nagypapám bemutatott egy régi tanítványának (nagypapám tanár, majd iskolaigazgató volt Csillaghegyen, nem is akármilyen ám!!), aki a konzulátuson dolgozott, édesapja pedig, ha jól emlékszem, nagykövet volt. A lényeg hogy kaptam a volt tanítványtól egy nevet, hogy őt keressem meg, és mondjam hogy a nagypapám tanította őt meg minden. No, a portán a hölgy volt az, akit én kerestem, mint ez hamar ki is derült. Nagyon megörült nekem, tetszett neki hogy a nagypapám tanította … nevezzük Konzul san-nak (nem szeretnék itt senkit sem megnevezni), szóval hogy a nagypapám tanította anno a Konzul-sant. Elmondtam neki mi a helyzet, hogy munkát keresek, hogy egy hete vagyok itt, stb. Azonnal elkezdett ezen pörögni^^. (jujj, mielőtt elfeledem, és tudom, hogy fél perc és elfelejtem: édesanyám olvassa a blogot, és felolvassa nagyiméknak is remélem. Szóval: nagypapa! nagyon szépen köszönöm!)

Nos. Első lépésként elkérte Rie email címét, na megy az enyIMÉT is. Tudom ez csúnya így, de olyan mókás^^ aztán megadta ő is, mind a hivatalosat, mind a privát emai címét. WOA! eleredt az eső, durva^^NAGYON DURVA:D LOL!!! Na enyhült is, de ahogy ez rákezdett… elnézést, de ez meglepett. Nem tetőtérben lakom, és függőlegesen esett az eső, mégis olyan gyorsan és olyan sok… na ja, ez itt esős évszak elvileg. Ha jól tudom:P

Tehát: Megvolt az elektromos levelezési-cím csere:D Megadta a telefonszámát egy társaság vezetőjének (Japán-Magyar baráti társaság azt hiszem) aki egyben egy számítástehcnikai cégnek dolgozik, hátha tud segíteni, továbbá azt mondta még van ötlete, azt is megírja majd. Nagyon szeretne segíteni, és nagyon aranyos volt. Riét japánul kikérdezte rólunk, sokat nem értettem, csak a kekkonshita volt ami kicsengett^^

Azt is mondta hogy a konzulátuson … valakivel beszéljek, elfelejtettem:P De megkérem írja meg mailben a nevét, kérjek attól az embertől időpontot, és ő segít papírokat intézni. (pl. külföldi regisztrációs kártya, ezzel tudok mobilra szert tenni). Valami idősebb japán bácsival is beszélt míg ott voltunk, mert éppen valami dolga akadt, és bepottyant a bácsi is. Mondta neki hogy a Konzul-sant tanította nagypapám meg minden, ott hajlongott a bácsi^^Szóval, jó volt nagyon. Remélem ebből lesz valami, jó lenne^^

Utána visszamentünk hozzánk, és le is dőltünk szundizni egyet, mert eléggé kidőltünk. Elkapott az eső a végén, előtte meg az a párás hőség… leszívja ám az embert.

Ja igen, kis utca este, tegnap este egyedül jöttem haza páromék házától, ami nagy vállalkozás volt, mert fingom se volt hol vagyok, csak elmagyarázta hogy jutok haza. Egy utcát benéztem ,de szerencsére észrevettem hol lyukadtam ki, és javítottam:) A kép elmosódott, mivel vaku nélkül lőttem, hogy a hangulat meglegyen, állványom nincsen, ez a vacak hosszan exponál ilyenkor, a kezem meg remegett. Röviden: rohadtul amatőr vagyok és nem értek az egészhez semmit, csak magyarázkodom.

Kép italgépekről, szintén elmosódva. Nem olyan vészesen viszont…

És ami majdnem lemaradt, a kihagyhatatlan műanyag-pohárkás tésztásleves.:

A pohárka mögött a csodagép amit itt vettem. Rajta készül ám a blog is, csak magyar billentyűzettel persze. Tészta elkészítése: vizet forral, jelzésig a pohárba tölt, fedél lezár, három perc hagy állás, bontás, falás, nyelv szénné-getés, szürtyölés, szörtyögés, fröcskölés, lé-ivás. Sajnos nem számít egészséges ételnek, úgyhogy próbálok nem minden nap ilyet enni vacsira… de annyira ízlik!!!!!!! Rohadt finom ám. Mint a kép is „sugallja”, ez épp currys volt.

Na most megyek befejezem a takarítás bizonyos részeit. Lehet este még teszek fel képeket a tiszta kecóról. Pápá

Ma már írtam blogot, de tegnapról. No… itt már fél éjfél. Már itthon vagyok egy ideje, vacsorázni voltunk Denny’s-ben. Ez most ilyen vacsis szülinap lett (Riének ma volt születésnapja, mellesleg ő is egy Denny’s-ben dolgozik, persze másikban). Ma az egész napom a takarítással ment el, de már alig van valami hátra. Szerencsére. Ideje volt már hogy a végére érjek^^ Holnap reggel korán kell kelnem, szemét miatt, meg úgyis megyünk a követségre, ahol 10-től 12-ig van félfogadás. Mellesleg alig bírok tejet kortyolgatni, mert a súrolásba úgy belefáradt a karom, hogy remeg ezerrel. Majd’ kilögybölöm a tejet. Sebaj, ez is kihívás:D
Egyéb mellékhatásai a takarításnak: begyulladt egy ujjam, az étteremben bevertem, és mivel fel volt dagadva, felvágta a saját körme… oszt bevérzett alá. Szép volt, de sebaj, a fini ramen meg a jó fagyi feledtette^^Ja igen, aki nem ismeri a rament: amolyan tésztás leves, ezerféle kivitelben, én a jó fűszereseket szeretem. Itt ami nekik csípős, az nekem pont finom (és én nem szeretem ám a csípőset:D)
Ja igen, egy kérdés: munka? még NINCS, a blogon frissítve lesz ha lesz^^ azon nyomban. Kérjük kérdések előtt olvassák a betegről szóló tájékoztatót, vagy forduljanak kezelőorvosához^^
Azt hiszem tényleg lépek alukálni, mert korán kelés van. Jahopp! Ha jól emlékszem kb harmadik éjszakára szoktam át az itteni időre. (nem virrasztottam éjjel meg ilyenek) Ez 7 óra eltolódás, még jó hogy nem télen jöttem, akkor 8 lenne:P)
No jóéjt, már majd’ elalszom.

お台場=Odaiba, itt jártam tegnap, csak mos más egyéb miatt (lustaság, film-nézés, egyéb dolgok begépelése) most jutok odáig hogy tegyek fel képeket, illetve kicsit írjak az ott látottakról.

Odaiba még mindig Koto-ku-ban található, az öböl partján. Busszal mentünk, jó fél óra volt az út busszal, persze ez is klímás, mint itt minden (még az aluljáró is). 200yen a jegy ára, bárhova mész. Buszra fel, legelső ajtónál, szépen sorban állva, sofőr melletti automatába 200yen bele, aztán irány hátra. Ha lehet akkor csüccs, ha nem, hát nem. Minden ülésnél van leszállásjelző gomb, nem ám csak az ajtónál. Sőt, felirat kér meg rá, hogy amíg a busz nem áll meg, ne hagyd el a helyedet. A busz nem volt tömött, csak hazafele, de akkor is csak amolyan Pesti módin. Mikor megérkeztünk Odaiba-ba, először azon ámultam el, (amit már a buszról is néztem) hogy minden út és vasút az égben megy… szóval ott fönt. Épül új vonal is, az is rohadt magasan. Nem vicc, ezen a képen azt hiszem sima vasút megy, vagy a monorail… de ez még nincs is magasan… Viszonyításképp ott egy busz… na meg a fák is.

Aztán ott vannak a felhőrkarcolók… ők sem aprók. Íme:

Ugyan ez nem a belváros, ott azért több ember van, de megjegyezném, a „zsúfoltsággal” még mindig nem találkoztam, pedig mostmár jó pár körzetet bejártam. Na talán holnap Minato-ku-ban. A képen nem látszik sok épület, rossz irányból sütött a nap:D Nem ám én álltam rossz helyen!

Apró képszünet, mert egy ideig nem lőttem képeket. Bementünk egy bevásárlóközpontba, vettünk mozijegyet. Az a bizonyos rohadt drága mozijegy. A bevásárlóközpont nem olyan ám mint nálunk. Mondjuk nem is a suttyók központjába mentünk. Minden olyan tiszta mintha frissen nyalták volna fel. Mindenhol kis fülhallgatós fiatalok mászkálnak egyenruhában, és a legkisebb porfecnit is felkapják a földről. Van élő vetélkedő, bár nem értettem miről szólt, de jópofának tűnt…:P No, mozijegy után átmentünk az út másik felére, olasz étterembe. Olasz étterem… tésztás kaják, pizzák, meg pár japán kaja. Maga az étterem halál amerikai módon berendezve. Én itt még kis otthonos éttermet nem láttam, leszámítva a Freshness Burgert, vagy a közeli Ramen Bart. Ramen bar is jópofi volt, pálcikával tömni a fejembe a jófajta erős rament, ahogy Naruto is nyomja^^ Volt még egy részeg arc aki hőzöngött, de ki se dobják, mert vendég… aztán elment magától. Érdekes dolgok ezek.

Na de vissza a tegnaphoz, olasz kaja, utána vissza a bevásárlóközpontba, Disney bolt, bögrét venni, mert az kell. Nem nekem, bár párba lett véve, de nekem aztán mindegy lett volna miből iszom tejet. Voltunk 100yenes boltban, vettem olyan szemeteszsákot ami holnapra kell (éghető hulladék ugye), meg hosszabbítót, levélpapírt, borítékot, nasit a mozihoz, stb. Utána felmentünk a legfelső szintre, amolyan aranyos játékterem szerűség. Nem Pachinko, ott a mindenféle lövöldözős táncolós vezetős játékok vannak. Itt plüssállatokat lehet halászni, na meg KÉPEKET csinálni. Varázslatos, mindenféle képeket egy kabinban, utána meg kiegészíteni mindenféle őrülettel. Íme, párom alkotása: (nem, nem értek én sem mindent ami a képen van:P)

Utána kimentünk az öböl felőli teraszra. Szép kilátás volt, bár nekem új meg fura egyenlőre.

Mozi előtt még bevizsgáltam a helyi budi tisztaságát és kényelmét. Kifogástalan, azt kell hogy mondjam. Bár fura volt botkormánnyal lehúzni:P Amúgy sima angol wc volt, úgyhogy nem igen kellett rájönnöm hogy is működik. Mondjuk lehúzásnál nem öblít, hanem mint a vákum magába szív mindent, aztán feltölti vízzel megint. Ja… a lyuk hátul van, nem elöl vagy középen. Na mindegy, ez is új volt, NEKEM:)

Majd’ elfelejtettem, lementünk még a partra a film előtt. Láttam TV-épületet:

A parton láttam bújdosó napot (ez mondjuk mindenhol van), meg a páromat a homokos parton kolbászolni és kis híjján orra bukni. Tehát nap felhők mögött. Nem, nem művészi kép, csak tetszett. Ráadásul azért sötét, mert sima digi kamerám van, a legolcsóbbak egyike, HP PhotoSmart. Besötétedett érezvén a napocskát. Biztos megíjedt tőle. Ilyen képet bárki tud csinálni, ha van olyan idióta mint én, és lefotózza a napot, mert az de jó. Na rendben… azért annyira nem rossz:D

Ezután megnéztük a filmet, mint már írottam vala. Utána a busz az orrunk előtt ment el, annyira, hogy a megállóban álltunk, pénzt előásva, előttünk pár suhanc állt, azt hittük felszállnak, de nem, a sofőr meg elindult. Na, most a srácok tanultak pár szót magyarul, nem szépeket. Van ez így… sebaj, tíz percre jött rá másik busz, csak azért fájt hogy ott álltunk már öt perce, megjön a busz, öröm boldogság, és hopp, el is megy… jeee.

Odaiba-i kalandom ennyi volt. Újabb kaland holnap várható, remélem nem felejtek kamerát vinni. Lehet ma este is csinálok képeket, még nem tudom.