Mozgokep ujra

Jojjon egy ujabb probalkozas reszemrol, most mozgokeppel. Ugy fest sikerult feltoltenem, es ezen videok egyike meg FB-n sincs fent.

Tegnap hideg volt, ma sincs melegebb, fel negykor mar sotetedik, a hajam meg tart.

Kiderult hogy Decemberben tulfizettek 2 yennel, ugyhogy ma vissza kellett fizetnem, es alairnom. Tok mindegy, hogy a papir meg a munka amit belefektettek, tobbe kerult. Nem baj, eljen a megfontolt es atgondolt, hatekony uzletvezetes.

A videok meg tavaly December elott roviddel keszultek, azt hiszem… Azota azert Hibiki nem valtozott olyan sokat. Parom sem. A kutya sem. Bar Hibiki mar nem nyuzza annyira szegenyt.

A bloggal pedig meg mindig „jatszunk”, ugyhogy elofordulhatnak ilyen-olyan akadozasok, de szeretnenk raerezni uj-kedvenc eszkozunkre.

Hibiki Karaoke1
Hibiki Karaoke2

Az elso uj!

Egyenlore en is csak kiserletezgetek, de mar igy elsore is jobban esik ezzel a blogmotorral irni, mint a regivel. Folytassuk ott, ahol abbahagytam. Parom megis elvitte Hibikit az orvosi vizsgalatra, ahol Hibiki ismet alkotott. Minden gyerek pelenkaig le kell vetkozzon. Kisfiam amint lekerult rola a kis triko, azonnal elkezdte a pelenkajat is levenni, mint furdesnel, hiaba probaltak megallitani, nem lehetett. Vegul egy szal futyulloben flangalt jobbra-balra a vizsgalatnal. Viszont mig a tobbi gyerek ellenkezett minden meresnel, kisfiam vigyazba vagta magat a magassag meresnel, fegyelmezetten allt a merlegen, stb.

A ceges nomikai is elmaradt, hala nagyfonokomnek.

Kepet probaltam feltolteni, de elsore nem sikerult, par nap, es ez is meglesz oldva. A kepek (jo par honapra visszamenoleg) be vannak mar izzitva a gepemen, meg videok is, ugyhogy jonni fognak mindenkeppen.

Uj lehetoseg, hogy lehet megosztani a bejegyzeseket a nagyobb nemzetkozi kozossegi oldalakon.

Lesz majd meg sok minden mas is, ma ennyire futotta erombol, de lesz ez meg jobb is.

Ejjelig

Ismet sikerult korulbelul fel tizenegyig dolgoznom, viszont ma es holnap ez nem fog elofordulni, mert Hibikiznem kell. Erte kell mennem, mert paromnak programjai vannak, van egy yakiniku ma, ahova Hibiki is megy, de munka utan elhozom, holnap pedig ceges nomikai az uj munkatars koszontesere. (Hetfotol van egy uj munkatarsunk)

Most sut a nap, meg delelott van, rekordot tekertem a kerekparommal (ha jol szamoltam tiz percen belul ertem el a hazunktol Monzennakachou allomasig), remelem lesz majd idom a Google Terkep akarmilyen funkciojaban lemerni, hogy ez mit is jelent szamokban.
Hibiki ma velhetoleg elbliccel egy orvosi vizsgalatot, mivel nem egeszsegugyi, hanem „szellemi kepessegeket” mernek csak fel, ezeket meg valami eleg … butacska modon. Peldaul ele rakjak egy kutya kepet, es ha nem mondja, hogy wan-wan, akkor „haaaat…” meg „huuuu…”. Persze ha egy igazi kutyat lat, azonnal wan-wan-ol, de mi nem mutogatunk neki kepeken kutyakat, mert tudja, hogy mi az. Epitokockat amikor a kezebe adjak, azonnal epit egy tornyot (jo magasat), ha gyuruket egy ruddal, akkor mind secc-perc a rudra kerul. Csak a kepek, meg a beszed az amivel lassabb picit, es ezt ok hibanak fogjak fel. Hiaba mondja parom, hogy vannak am dolgok amiket csak ok nem ertenek, mert magyarul mondja. Peldaul auto, kerem, tej, teve (nem terebit mond, vagy az angol tevet (az ugye neki most tibi lenne), hanem a magyar tevet, azaz „teebe” ami most osszejon neki) es tarsaik.
Parom ugy dontott (en pedig egyetertettem), hogy ilyen vizsgalatra nincs szukseg. Hibikit azert hivtak vissza, mert nem voltak megelegedve az elso vizsgalat eredmenyevel. Hivatalos beutalot meg nem kaptunk, ugyhogy mellozuk a gyerek berangatasat. Menjenek inkabb parkba a szep idoben.
Voltunk Vasarnap az Arakawa-nal (Ara-folyo), ahol keszult egy ropke video meg par kep is, ezeket otthonrol tudom majd feltolteni. (meg a tucatnyi tobbi kepet amik meg tavaly osszel es telen keszultek)

BUEK

Boldog Uj Evet kivanok mindenkinek, igy Januar 13-an. Idaig huzodott az idei elso blogbejegyzes mert… mert most lett kedvem irni. Idom talan hamarabb is lett volna, ha raszanom magam. Tema is lenne boven, es most sem az irodabol kene irnom, de most jott ram az irhatnek. (mostanaig is gepeltem, de japanul, es jolesne mar egy picit magyarul is)

Az Ujev bizony kellemesen indult, probaltam magamat semmittevesbe folytani, amit egy szerencsetlen alvasi poz es a nyakam par napos benultsaga, illetve egy ropke belazasodas elo is segitett. Bar szabadsagot megint csak ket napot vehettem ki, mert allitolag nelkulem beall a ceg. Orulnek, ha ezt a hozzaallasat a cegnek, a fizetesem is kovetne. ami most eppen csokkenni fog, az allambacsinak hala. Megvonnak egy tamogatast ami a gyerekek utan jar, ugyanakkar egy masikat meg megemeltek. Ugyanakkor, nalunk ez nagyobb kiesest jelent, mint emelkedest. Tovabba, amikor megemeltek a masik tamogatast, akkor nagyban hirdettek (felenk legalabbis), hogy most hu de megsegitik a csaladokat, es osztonzik a gyerekvallalast. Ra par honapra meg megvonjak mashol. Ebbe talan nem fogunk beleroskadni, de eleg kellemetlen, es minden gyerekes munkatarsam fel van haborodva ezen.
Szegeny embert az ag is huzza, elkezdett levalni a vedofolia a telefonom kijelzojerol, vehetek ujat. Ez termeszetesen ironikus, mert parszaz yen az egesz, gondoltam jo vicc, de mostanaban az emberek erzeke az ironiahoz erosen megzuhant, ugyhogy gondoltam utolag pontositom.
Idokozben megkeresett egy masik blogger, vagy aki olvassa a blogjat, nem tudom pontosan. Lenyeg a lenyeg, szerinte tok jo, hogy noiesebb szempontbol irok meg Japant, mig a masik blog pedig ferfi szemszogbol. Visszairtam, hogy amugy en is himnemu vagyok, es erdekelne (komolyan, nem ironiabol) hogy mi is a noies a blogomban. Valasz azota sem jott. Ha az en levelem veszett volna el valahol, akkor ezuton is megkerdezem, mi a noies a blogomban, meg bennem? Vagy ennyire felreertheto, hogy ki irja a blogot? A fenykepek alapjan gondoltam egyertelmu, hogy nem en vagyok a japan kisasszony a kepeken.
Most pedig dolgozni kell.

Munkatarsaim

Kaptam egy ujevi udvozlo emailt egyik nehai kolleganomtol (a kepen jobb oldalt talalhato, pirosban), melyhez csatolva volt harom kep, melyek meg a bucsuztatasan keszultek.

Sok hozzafuznivalom talan nincs is, ok a munkatarsaim, akikkel tok jol ellennenk, barmilyen nehez is a munka, hogy ha „valaki” nem jarna rank mint valami Isten csapasa.
Jobb oldalt hatul kisfonokom van, akinek sokmindent koszonhetunk iden. Szorgalmas lokharito koztunk, es „valaki” kozott. A torok fiatalember az eloterben a kozelemben lakik, o a mernokunk, es amugy hivatasos, diplomas regesz. Iden volt odahaza megvedeni a diplomajat. Remekul fujja kivulrol az osszes okori civilizaciot, a korszakokat, megmaradt muemlekeket, egyeb hasonlo ismereteket. Mondtam is neki, hogy jobban jart volna, ha marad az idegenvezetesnel meg mellette a regeszkedesnel. Egyetertoen hummogott, de egyenlore marad velunk, aminek azert en is orulok.

Karacsony

Ezuton szeretnenk mindnekinek Bekes, Boldog Karacsonyi Unnepeket kivanni! (kis kesessel bar)

Nekunk sikerult egy szep Szentestet osszehoznunk, Rie, Hibiki, Levi es szereny szemelyem jelenleteben. Hibiki ajandekhalmazt kapott, amit Jezuska bizony Magyarorszagrol cipelt el idaig, meg ugy vettem eszre, parom csaladjanal is jelentos gyujtest hajtott vegre. Most jatekok vannak, hely nincsen. Viszont van egy kerge kissrac, aki vagy a fa-vasuttal jatszik, vagy az Anpanman-kasszajaval ugykodik, vagy autozik, vagy tudom is en meg mi mindent csinal. (konyvet lapozgat, szol nekem, hogy olvassam fel, stb)
25-en kedvesem szuleinel vacsoraztunk, edesapukajaval palinkaztunk (egyetlen uveget sikerult hoznom, igy is tulsulyos volt mar a kofferom) miutan parom hazajott a munkabol, 26-an pedig lazasan fetrengtem a kanapen, mert elkaptam valami aprobb kort.
Ezen a heten ma (azaz Hetfon) es holnap dolgozom meg, utana pedig negyediken indulna ismet a munka, de negyediket es otodiket kivettem szabadnapnak. Szentestere is amugy vettem ki szabadsagot, igy sikerult rendesen felkeszulni ra.

Ujra Japanban

Csak sikerult idoben atszallnom, igaz lelek-szakadva rohantam, tovabba a biztonsagi ellenorzo pontokon ugy rugdostak vegig, es egy egesz terminalt atfutottam hosszaban, egy 9,5 oras repulout elott, de vegul sikerult elernem a gepemet. A kofferomnak persze nem, az csak Vasarnap erkezett meg, es Hetfore kuldtek ki a lakasunkra. A palinka amit kaptam tulelte a kalvariat, nem beszelve az ajandekokrol, amit kedvesem es kisfiam kap rokonoktol, ismerosoktol.

Hibiki miutan megint gyomor-influenzaja volt, most ezt kovetoen megfazott (vagy talan influenzas, ugy normalisan) es ejjel forro volt szegeny elegge, meg forgolodott es sirdogalt felalomban.
24-re megprobaltom szabadsagot kivenni, de nem kapok. Fel napot talan lehet, talan…

Repul a repul a…

Minden bizonnyal ma repulok, bar a kinti havat elnezve, eleg rosszul allnak az eselyeim, hogy ne kessen a gepem.

Sebaj, majd mindenki drukkoljon, hatha akkor megis sikerul az atszallast meg-szakertenem.

Nemet vendegszeretet

Akik jartak mar Nemetorszagban, (es beszelnek is valamelyest nemetul) bizonyara megtapasztalhattak mar, hogy a nemetek nagyon jo hazigazdak is tudnak lenni.

Az itt eltoltott (majdnem) harom hetem alatt, hihetetlen tamogatast kaptam a munkatarsaimtol, foleg egy bizonyos munkatarsamtol, akit most ugyan meg nem nevezek, de egy velem nagyjabol egyidos fiatalemberrol van szo.
Minden nap vele ebedelek, minek hala olcso peksegbe es hentesuzletbe tudok elmenni, a kozeli meregdraga etterem helyett. Neki ugye van gepkocsija, nekem pedig nincs.
Vacsorara nem egyszer fozott nekem, filmet nezunk estenkent a lakasan, elvitt egy outlet-faluba kedvesemnek karacsonyi ajandekot venni (amibe meg adott is kis penzt is, heves tiltakozasom ellenere is!) tovabba o vitt es hozott a repterre/rol amikor hazaugrottam Magyarorszagra.
Sorolhatnam meg termeszetesen hosszasan mind azt a kedvesseget amit itt kaptam, (a szuletesnapjan ertem jott a hotelba, hogy egyutt unnepelhessek a csaladjaval, utana pedig a barati korevel, tovabba majdnem minden masodik napon egyutt megyunk az anyukajahoz ebedelni) de mivel az irodabol irok megint, ismet rovidre kell fognom.
Sokszor irok nehezsegekrol, kellemetlen tapasztalatokrol (lasd moszkvai repter), viszont a kellemes, jo dolgokrol is fontosnak tartom emlitest tenni, ezert is szuletett ez a bejegyzes.
Munkatarsamnak (es a tobbi munkatarsaimnak is) koszonhetoen sokkal konnyebben viseltem az itt toltott harom hetet, mint arra szamitottam volna. Termeszetesen hianyzik a csaladom, es alig varom hogy kisfiammal es felesegemmel lehessek, ugyanakkor kifejezetten hianyozni fog az itt eltoltott ido is.

Nemetorszag

Meg Pentekig Nemetorszagban leszek, raadasul a szabadidom is kevesebb, mint gondoltam, igy meg sem sikerult nekiesni a kepek feltoltesenek. (pedig a gepemre mar atmasoltam oket, ez is egy lepes)

A hetveget Magyarorszagon toltottem, leginkabb csaladi korben. Idom nem is volt sok, hiszen Pentek ejjeltol vasarnap kora delutanig voltam „szabad”. Ferihegyen a szigoritott biztonsagi eljaras miatt, majdnem lemaradtam a gepemrol. No errol persze nem az alkalmazottak tehetnek, mert ok tenyleg probaltak mindent a leheto leggyorsabban elvegezni, es mindezt udvariasan, kedvesen. Jo, nem volt mindenki vigyorgos mint egy vadalma, de meg mindig sokkal kedvesebbek voltak mint akar a nemet foldi szemelyzet.
Ugyanakkor, a kavezoban a 2A terminalnal, valami nagyon nagy urnok dolgozhatnak, mert udvariassaguk merteke a nullahoz kozelitett.
Mivel a munkahelyemrol irok megint, igy ismet rovidre fogom a mondokamat.
Penteken drukkoljatok am, mert a labamat a nyakamba kapva sem biztos, hogy el fogom erni az atszallasomat Moszkvaban. Sebaj, ez is egy fajta kihivas.